Illiberalgate. P. Nagy Mária

Nagyon köszönöm neked, Edit, jövök eggyel. Akkor ­holnap. Viszlát.

      – Viszhallásra! Puszi és kitartás!

      Na és most? Gondolkozz csak, Mia! Kit ismerek a rendőrségen? Várjunk csak. Ja, a Lacit, mondjuk ő gazdasági nyomozó, bár lehet, hogy ide épp az kellene. Na és Bea. Hiszen ő meg a főiskola óta ott van. Azt hiszem, már őrnagy. Csak emlékeznék Laci vezetéknevére! Várjunk csak… Fekete, tényleg, Fekete Laci. Na nézzük csak, az internet csodás terep. És itt is van. Kitüntették. Hoppácska. Ez az, ez ő. Már csak egy telefonszám kellene. Hopp. Meg is van.

      Csöng és csöng, majd automata.

      – Szegedi Rendőrkapitányság Gazdasági Nyomozó Iroda, jelenleg nem vagyunk itt, kérjük, hagyjon üzenetet, mindenképpen visszahívjuk.

      – Kiss Lászlóné Nagy Mirjam vagyok. A férjemet valószínűleg meggyilkolták. Tegnap történt. Ma megkaptam a halottvizsgálati jegyzőkönyvet, hogy intézzem a temetést. Tanácstalan vagyok, akkor szabad? Köszönöm!

      Na ja. Automata. Mi legyen vajon? Még két napom van. Vissza kell mennem. Az nem lehet, hogy kitegyék a szűrömet a munkahelyemről. Nem kavarhatom veszélybe a további megélhetésemet. Hiszen kint megvetettem a lábam. Na ja, egyedül. Megszólal a telefonom.

      – Halló! Kissné.

      – Fekete László vagyok a rendőrségtől. Csak nem Nagy Mirjammal beszélek? A Radnótiból? A kosárcsapatból?

      – Húha, ez aztán a meglepetés. Szervusz, Laci, igen, én vagyok.

      – Részvétem. Mikor beszélhetünk? Most jó lehet? Hol vagy? Odamegyek. Csak mondd meg.

      – Itt ülök a Rókusi Templom lépcsőjén.

      – Maradj, rögtön ott vagyok.

      Ez aztán gyors volt. Legalább jó kezekbe kerül ez a dolog is. Talán még az igazság is kiderül. Csak ülök és merengek. Fel kéne hívni a lányokat. De mit is mondjak?! „Az apátokat lehet, hogy meggyilkolták”? Nem tudom. Megpróbálom Lettit.

      – Itt Mia, ne haragudj, hogy a munkádban zavarlak, meghalt Laci. Valószínűleg gyilkosság. Most várom a rendőröket.

      – Mia, ez rettenetes. Látod, megmondtam, kinyírnak mindenkit. Nem állsz be a sorba, ez lesz. Mi történt? Mikor?

      – Lettikém, tegnap történt, már kezemben van a halottvizsgálati lap, hogy intézzem a temetést. De nem nagyon értek semmit. Az orvos osztálytársam szerint idegenkezűség. A kiállított orvosi igazolás szerint megállt a szíve.

      – Látod? Mit mondtam? Jaj, ne haragudj, olyan hülye vagyok. Biztosan kétségbe vagy esve. A lányok tudják már? Mit mondtál nekik?

      – Semmit. Még nem telefonáltam. Nem visz rá a lélek. Hogyan mondhatnám meg, hogy a drágalátos apucikájuk már nincs?

      – Mia, muszáj. Nincs kecmec, beszélj a rendőrökkel, aztán tessék hívni a csajokat. A bajban, tudod, összetartunk, ahogy a jóban is.

      – Értem. Most le kell tennem, majd hívlak.

      Semmit sem változott. Nahát, a Fekete Laci.

      – Szia, részvétem. Ez sokkoló lehetett.

      – Köszönöm szépen, szia. Azt hiszem, a síráson túl vagyok, inkább borzasztóan dühös vagyok. Azt hiszem, most én is ölni tudnék.

      – Na igen, ez nem volna helyes és okos sem. Tudod, rendőr vagyok. Az én dolgom a felderítés, és a bíróság elé tárni a nyomozás adatait. Szóval ezt a részét bízd rám. Mond el, mit tudsz, aztán a kirakós többi részét én hozom.

      – Dióhéjban: tegnap éjjel valami rossz érzésre fölriadtam, aztán felhívtam az uramat. De nem vette föl. Hosszan csörgettem. Öt perc múlva hívtak az ő telefonjáról a rendőrök. Nem is értettem. Akkor mondták. Elkéredzkedtem a munkahelyemről és az első reggeli vonattal már jöttem is. Akkor már a Bonctanon volt, kiállítva a halottvizsgálati lap. Szívmegállással. Csak pont jött Edit, tudod, Molnár, emlékszel, ugye? Mindig indiánosdit játszottunk. Orvos lett belőle. Megnézte a lapot, megcsóválta a fejét és bement a laborleletekért, majd kijött és azt mondta, idegenkezűség miatt felhívta a rendőrséget és bejelentést tett. Ennyi. Megkerestelek téged, hátha tudsz segíteni.

      – Jól van, közben megnéztem a beérkezett anyagokat. Megtaláltam. Azt hiszem, egyelőre nem lehet eltemetni. Még vizsgálatokat kell végeznünk. Meddig kaptál szabadságot? Ez kb. két hetet is igénybe vesz. Szerintem értesítsd a családot, és egyelőre utazz vissza. Majd én hívlak és értesítelek, mit derítünk ki. Rendben? Rendben lesz így?

      – Rendben. Csak egy kérdés… Biztos, hogy megtudhatjuk az igazságot? Muszáj néhány dolgot tudnod. A férjem kitalált egy remek mobilos fizetési rendszert, appot, parkoláshoz és már levédette, elkezdte kiterjeszteni a lehetőséget más rendszerekre. Komoly érdeklődés kezdődött. Nemzetközi. Aztán egyszer csak jött egy hívás a Lézer minisztériumából. Hogy megvennék. A párom mondta, hogy nem eladó. Fejlesztés alatt van. Vegyék meg a szabványt. Majdnem kiröhögték. Ez nem lesz eladó. Két hét múlva megvolt a kormányhatározat az államosításról, addig meg egyfolytában basztatták. A NAV, meg a rendőrség, meg a vámosok. Két házkutatás volt. Annyit mondtak, muszáj átadnunk mindent, itt a kormányhatározat. Egyébként is adócsalás miatt nyomoznak. Na, ott fakadtam ki igazán. Szóval adócsalás miatt, és ez mi? Állami einstand? Na, hagyjanak lógva. Aztán eltelt egy hónap. Feljelentést tett az uram az Európai Bíróságon a magyar állam ellen. Másnap meghalt. Ennyi történt. Szóval, a fő-főnök benne van, nyakig. Meg mind, az összes tetves maffiabanda. Remélem, veszed.

      – Értem. Megértem, hogy mérges vagy. Ez tényleg felettébb különös. Figyelj, utánajárunk. Még nem lehet mindent. Hidd el, bár értem a mérgedet. Nyugodj le, vedd meg a jegyedet, értesítsd a szeretteidet és menj vissza. Értesítelek a fejleményekről, illetve szólok, ha elkezdheted a temetést intézni. Jól lesz így? Rendben van? Megnyugodhatsz, nem szeretem a rejtélyeket nyitva hagyni. Felderítjük, ha egészen az Atyaúristenhez vezetnek is a szálak. Ne nyugtalankodj.

      – Oké, vettem. Rendben.

      – Van valaki, aki veled lesz ma? Ne maradj egyedül. Kinézünk mi is, nincs-e mozgás nálatok. Jól láttam, nyugodt környéken laktok.

      – Igen, kijön a barátnőm ma. Megleszek. Akkor megveszem a jegyemet. Felhívok mindenkit. Köszönöm szépen. Igazán nagyon rendes vagy.

      Elment. Most már jó kezekben van az ügy. Túl kell esni rajta. Menni fog. A lányok…

      III.

       Anett

      Simogat a szél, isteni meleg van. Na ja, Thaiföld jó hely. Pláne, hogy nincs kiadatás. Hogy jutottam ide? Erre nem számítottam. Azt gondoltam, otthon a jó kis bizniszemből megyek nyugdíjba, talán egy pár év múlva.

      Minden ’98-ban kezdődött. A Genával. Váltottam egy merészet, nagyot: elhagytam a férjemet, én, a kezes, vallásos, immár kétgyerekes anyuka. Aki eddig csak bólogatott. Mindenre. Ahogy kell egy nőnek a családban, legalábbis anyám, na meg a férjem szerint. Jó, nem vert soha. Az isteni parancsolatok szerint éltünk, legalábbis azt hittem. Egy kósza pillanatig. Míg elő nem vezette Gittát, mondván, hogy itt fog lakni velünk. Amivel nem is lett volna baj. Csak este. A drágaságom behozta az ágyunkba, felfrissíteni a szexuális életünket. Vagy mi. Tényleg nem voltam százas. Megijedtem és belementem. Még sohasem voltam nővel. A férjem meg szikrázott, valóban olyan volt az ágyban, amilyen még sohasem. Felajzottuk. Ez a része rendben volt. A bűntudat csak másnap jött. Mit tettem? Amúgy meg, hogy adjuk be a lányoknak? Két nő, egy férfi,