Illiberalgate. P. Nagy Mária

Impresszum 2

       Illiberalgate 2.0 3

       Prológus 4

       I. Loretta, nekünk csak Letti 8

       II. Mirjam, nekünk csak Mia 28

       III. Anett 37

       IV. Ági 49

       V. Eszter 61

       VI. Beatrix 65

       VII. Katalin, nekünk csak Katica 77

       VIII. Margitka 89

       IX. Éva, Mia 109

       X. Hacker, avagy Hacky, nickneve C@mrade 146

       X.I. 236

       X.II. 314

      Impresszum

      Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

      © 2021 novum publishing

      ISBN Könyv: 978-3-99107-756-5

      ISBN e-book: 978-3-99107-757-2

      Lektor: Sósné Karácsonyi Mária

      Borítókép: Kőrösi Nikolett

      Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

       www.novumpublishing.hu

      Illiberalgate 2.0

      politikai krimi

      Mottó: „A létező szocializmus idején az a mondás járta, hogy az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az 1990-es évektől kiderült, hogy az egész magyar társadalom előtt csak ez a két út áll.”

      (Lackfi János: Milyenek a magyarok?)

      Talán épp magadra vagy a barátodra ismersz a könyvben, ami nem véletlen, hiszen mindannyian itt élünk, e lángoktól ölelt kis országunkban. A könyv szereplői kitalált személyek, de jellegzetes magyar sorsokat mutatnak egy jellegzetesen magyar világban, a kulturális egyezőség birtokában, mely egyazon logikával bírnak. A cselekmény napjainkban játszódik, valós alapokon nyugodva, fikciós történetbe ágyazva. Talán csak a látszat, hogy ez egy regény. Nem lehet tudni, hol végződik a fikció és hol kezdődik a valóság…

      Prológus

      Csodásan kefélek, kielégítően főzök, pocsékul takarítok. Persze, ez mindenre hatással van.

      Az én életemre, szűkebb hazáméra, a városoméra, Magyarországéra, s ha igazak a lepkék, akkor a világéra.

      Végre megtörtént, éljen a király, halott a király. Vége a szemétnek! Ennek így kellett lennie.

      Nem folytatódhatott már a sztori.

      Budapest, 2018. október 8.

      Megérkezett Hüseyin Kaya, megy felavatni Budára Gül Baba Türbéjét elég erős védelem mellett. Már maga a tény is elképesztő a XXI. században, Magyarországon, az Európai Unió közepén, a jogállamiság legszélén, kifelé a demokráciából. Gül Baba Türbéjét! Kaya, Vincze Viktor, mellette maga Szergej Richter…

      A Rádió 1-ben Demi Lovato és a Clean Bandit nyomja a Solót. Olyan átlagos hétfői budapesti őrület van. Kis káosz reggel, nagy káosz délben, és még nagyobb este. A szokásos. Már megszoktuk. Ez itt Pest, ez az ára, hogy itt vagyunk. Egy pillanatra meghökkentünk a Türbén, persze egyfolytában nyomták a rádióban és a tévében ezt. Először röhögtünk, de aztán rájöttünk, hogy véresen komoly ez. Kaya meg a VV. Este, a fogadáson már együtt buliztak. Persze mindenki ott volt, aki számít. S ez így van rendjén. Kiemelt esemény erős biztonsági felvezetéssel. Már előző délben a fél várost lezárták. Kaya legalább annyira fél, mint VV. Több volt a testőr, fegyveres, mint egy háborúban. Bár VV szerint háború van, legalábbis nálunk, Magyarországon. Hadban állunk az unióval, Sorossal, a migránsokkal és egymással. Össznépi utálat van, és zsigerből jött keserűség. A családokban, a baráti társaságokban terjed a métely. A Nemzeti Párt szétzúzta az erős kötelékeket, ártalmasabb, mint egy világháború. Már 50 év sem lesz elég, hogy újra talpra álljon a nemzet. Ha egyáltalán talpra tud állni.

      Itt vagyunk végre, bent vagyunk, mindenki itt van. Mi is folytattunk pici aknamunkát.

      Néhány e-mail itt, egy kis fülbe súgott rágalom amott, dezinformációs trükkökkel éltünk. Ahogy a hatalom is. Csak most visszanyal a fagyi. A pohárköszöntő után robbant a bomba. Persze nem igazi. Egy kis vita. VV, meg a legfőbb társa. Már rángatózik az arca, tényleg beteg. Alig bírja visszafogni magát. Megindult a képén a rángások sorozata, már a túlmozgásos fázisban van. Robban a lövés hangja a teremben, mindannyian egyszerre rántanak fegyvert és szikrázó lövésszimfónia hangzik föl. Mindenfelől robbanások, fegyverropogás, testvonszolás hallatszik. Aztán csönd lesz. Kaya tápászkodik föl. VV-hez ugrik, de már hiába.

      – Mentőt, gyorsan, orvost! – hangzik föl VV mellől. Az egyik testőr ellenőrzi a pulzust.

      – Még él. Gyorsan! Hol az a mentő már? Jöjjön a helikopter!

      Vérbe fagyva mellette fekszik a kisfőnök. Gyors helyzetfelmérés. Már kitessékelték az összes civilt, átvezették egy másik terembe. A földön a teljes magyar vezérkar, csak Lajkó nincs itt. És Kaya. A miniszterelnöknek csak percei vannak már. A lövések fontos szerveket értek, bár egyik sem halálos önmagában. Haláltusáját vívja, most áll a nagy égi számvevőszék előtt. Ki tudja, mit mond. Megbánja-e? Nem érdekes. Egy kelés volt a „nemzet” testén. A nemzet, amely már nem tolerálta ezt.

      Már elkezdődtek a kihallgatások. Teljes hírzárlat van. Hirtelen berohan egy tisztviselő és a mobilját mutatja a nyomozás vezetőjének. Most nézik a videót a vérengzésről, kint van a YouTube-on, a Face-en, a Twitteren, sorra veszi át a média. Ez innen került ki. Mindenki mobilját elveszik, megy a laborba mind.

      – Hogy az ördögbe történhetett ez? – kérdezi a nyomozást vezető tiszt. Ekkor érkezik a belügyminiszter-helyettes. Egy pillanat alatt rend lesz. Már a mentősök dolgoznak a sérülteken, a miniszterelnökön elsősorban. A többi sérült is félig halott már. Óriási vérzsúr. Végül a mentősök elmennek. Nincs szállítás. A belügyminiszter helyettese nem engedi, főnöke is itt fekszik. A hatalmas biztonsági erőfeszítések ellenére mindenki halott.

      – Teljes lezárás. Aki itt volt, senki sem mehet el addig, míg ki nem hallgattuk.

      – Kátay úr, mindenképpen kell kiadnunk egy sajtóközleményt a neten kerengő videó miatt. Ki az illetékes most?

      – Hívják Lajkót!

      Ez jól ment. Mindenhonnan ez folyik. Felrobbant a net. VV végjátéka. Csak