Illiberalgate. P. Nagy Mária

hozott új szempontokat. Egészen az offshore cégekig, a kicsempészett milliárdokig, a kis adó- és kiadatási paradicsomok extramegállapodásaiig. Nemhiába a kommunikációs legendák oktatták, jó kis oknyomozást folytatott. Ráadásul van egy mások számára igen kellemetlen tulajdonsága: a kitartás. Nem ereszti, végigviszi a kutakodást. Nem mellesleg igen jól értesült a mai kommunikációs lehetőségek terén. Így tudtunk egész egyszerűen belehallgatni egy Messenger-beszélgetésbe is. Na meg az adathalász cégek adatgyűjtései, épp a Messenger üzenetküldő szolgálata kapcsán. Százféle adatot gyűjtenek innen, s ez ­segített. Így tudtuk meg a saját koronatanúnk szájából néhány nagyon fontos adatot. A kérdés az: mi legyen? Elvigye a balhét a kis ügyintéző, akit kioktattak, mit kell mondania, csinálnia. Vagy? Kússzunk a csillagokig? Egészen föl? Csak… Ez Magyarország, jelenleg csak jog van, de nincs semmi más. A jog nem véd, nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás. A többséget nem védi meg a bűnöző kisebbségtől a magyar jog, legfőképp a maffiaállamtól. Ráadásképp a kibontakozó kép szerint kb. félmilliónyi emberről van szó, akik kisebb-nagyobb mértékben érintettek.

      Jelenleg 8 és fél milliónyian élünk e lángoktól ölelt kis bűnbarlangunkban. Mindenki vétkes. Aki csinálja, aki tűri, aki homokba dugja a fejét. Most már látni lehet: mindenkit megleckéztetnek. Nem hagynak ki senkit. Az a baj, nem csak a devizahitellel csaltak, hanem a tenderekkel, a választásokkal, a trafikmutyizással, a bírói testületek kinevezéseivel, egészen lementek az iskolarendszerig, az elhíresült KLIKK-ig. Mintha csak egy óriási átnevelőtáborban lennénk, arra várva, mikor unnak ezek ránk és hozzák új urainkat. 2018-ban? Ez nem vicc. Muszáj kitartanunk. Nekünk, a gondolkodó kisebbségnek, a nem agymosott kisebbségnek. Nekünk, akik nem nézünk tévét, nem hallgatjuk a „Magyarország jól teljesít!” spotokat, nem nézzük a reklámokat, melyben a nagyvezír fölöklendezett szavai hozzák el nekünk a Kánaánt – igaz, még ennek semmi jele.

      Ijesztő, ami itt folyik. Szüleimnek nem hittem, hogy annak idején, hogy a Rákosi-rendszerben egymást súgták be. Most ez sokkal ijesztőbb. Valahogy nem európai. Na és ez a törleszkedés az oroszokhoz? A páneurópai unióhoz? Na, hagyjál már! Értem én, hogy kéne minden: pénz, paripa, fegyver. Na de pont az oroszok? Persze mióta az amcsik is egy viccembert választottak, nem csodálkozom annyira. Körülöttünk elszabadult a pokol. Kaya megtámadta a kurdokat, az amcsik kivonultak, Szíria és az egész világ félrenéz, tisztára, mint Ukrajna esete. A XXI. században? Senki nem csinál semmit, nem mernek ezekkel a fékevesztett diktátorokkal szembe menni. Mert ugye azt is láttuk, akkor mi lesz. Látványos kivégzések, gyilkosságok, mérgezések, egy egész ország vezérkara zuhant le legutóbb. Szóval mindenki behúzza fülét-farkát és vár a jó szerencséjére. A legborzasztóbb, hogy nincs hova menni. Lám, Anett is elfutott egész Thaiföldig, és mégis utolérte a geci pribékje. Vajon mit tudhatott? Vagy mit sejthettek, hogy tud? Szerintem már nem százasok.

      Persze a devizahitelben nem is a csalásra épülő konstrukció a legnagyobb baj, ami nem is hitel, nem is korrekt bankkonstrukció, hanem ügyesen tálalt devizaügylet egy kis arbitrázzsal. A fő gond, hogy az állam is akart még egy kis pénzt, ingatlant, miegyebet. Legfőképpen hatalmat, és a semmibe kilökött rabszolgatömegeket. Akik jó magyarként annyit dolgoznak, amennyit bírnak, amíg fel nem borulnak. Lehetőleg még a nyugdíj előtt, mert már az a pénz sincs meg. Eltapsolták mind a majd 8000 milliárdot. Egyik nap még volt, másik nap már nem. Kiment táskákban meg kerülőutakon egészen az offshore cégekig.

      Gyorsan hoztak egy törvényt, átnevezték a járulékot adónak, amit nem nagyon propagáltak. Adójellegű lett a befizetés, ami lefordítva magyarról magyarra azt jelenti, hogy nincs kötelezettsége az államnak. Megtarthatják a lóvét. Nem lesz nyugdíj. Na persze még egy törvényt hoztak nagy titokban: hogy köteles mindenki az anyját, apját, nagyanyját, nagyapját, testvéreit eltartani, amennyiben nem tudja magát fenntartani: az állam nem illetékes. Ha verte, ha erőszakolta, ha elhagyta, ha árvaházba adta, akkor is. És slussz, passz.

      Aztán a forintosítással és a devizahitel-mentő csomagokkal másodszor-harmadszor is kifosztott károsultak kétségbeesése, a mindenük elvesztése történt meg. Senki nem gondolta, hogy az állam ilyen mélyen benne van. Elfogyott a pénz, lassan elzárják a csapokat az Unióban is, csak kezdeni kellett valamit ezzel a magyar virtussal. Ezek itt mind lakást akartak. Inkább egy életre eladósodtak, csak meglegyen. 4,3 millió lakóegység van Magyarországon. Jó, ennek jelentős mértéke lakás, nem ház, de a devizahitelt felvevő és most, 2018-ban kilakoltatott 47 000 család többnyire családi házban élt. Eddig. Amíg nem generálta maga az MNB – élén a fő-hülyével – a svájci frankkal szemben a forint leértékelését és lebegtetését. Ez betett mindenkinek, ez volt az ok, innen szálltak el a devizahitelek. Itt kezdődtek a bajok, mindenki megpróbált úszni az árral, kigondolni, mi legyen. Egészen az első kilakoltatásokig. Komplett családokat raktak utcára, gyerekekkel. Ezzel együtt nőtt meg a csoportos öngyilkosságok száma, a vonat elé ugrások, a gyermekkel az ablakon kiugrások, a bankügyintézők ellen elkövetett magányos kivégzések, utána látványos önakasztások az ügyféltérben. S ez már a jéghegy csúcsa.

      Minden második devizahiteles, aki még él, az külföldön él. Elindult a 7 eurójával szerencsét próbálni. Hogy majd lesz valami, aztán csak sikerül jobbra derülni. Na, ők már sohasem jönnek haza. Nem bíznak a rendszerben, illetve semmilyen rendszerben. Főleg nem a semmilyen magyar rendszerben. Elmentek a harmincasok, negyvenesek, már az ötvenesek is. S nem egy emberről beszélünk; mindig egy egész családról, minimum 2 emberről és a gyerekekről, akik már tutira nem jönnek ide vissza.

      Másfél millió ember békeidőben vágott neki az ismeretlennek. Ez nem ’56. Nem a háború. Nyelvtudás és pénz nélkül. Mire gondolhatnak? Miről álmodhatnak? Mit adott nekik ez az ország? A nemzeti lóf@szok országa. Nemzeti trafikmutyi, nemzeti közműmutyi, nemzeti közszolgálatiegyetem-mutyi, nemzeti eszközkezelő mutyi (a devizahitel-károsultakról a harmadik-sokadik bőrt lenyúzó), a nemzeti vágta, nemzeti tanterv, nemzeti maffia, és ki ne felejtsük a forintosítástól megtollasodott Nemzeti Bankunkat sem. Ettől már csak egy lépés a hitleri népnemzeti. Bár, sajnos, már ott tartunk. Észrevétlenül suhantunk be a diktatúrába. Listák mindenkiről, mindenhonnan. Számon vagy tartva mindenféleképp. Mint ahogy Mia mesélte. Még 2015-ben jelentkezett az egyik minisztériumba dolgozni, aztán az átvilágítás során nem felelt meg. Még azt is tudták, hogy beperelte a devizahitel miatt a bankot. Nem tud besimulni a rendszerbe. Szóval, nem ilyen lovat akarnak.

      De azért Anett… ez nagyon durva. Csak egy ügyintéző volt. Szerintem. Ahhoz képest inkább példastatuálásnak látszik. Félelemkeltésnek. Nem mintha nem félnének itt már elégé elég sokan. Tartják is a szájukat, remélve, hogy meghagyják őket, a pitiáner munkájukat, a pitiáner megélhetésüket, a kis lószarnyi életüket. Aztán most beszartak a gondolkodók is. Nincs itt gondolkodás, nincs rá kereslet. Se kutatás: majd megmondják, mit lehet kutatni. Semmi független kutatóintézet. Még hogy MTA? Nemzeti lesz. És kész. Független? Biztos nem. Ja, hogy Széchenyi azért alapította, hogy a magyar nemzet naggyá váljon. Na, itt nem lesz semmi ilyen. Ha még eddig nem lett volna világos. A leosztás. Majd a fő-főnök eldönti, mit kell kutatni. Mindenki nézelődik, mi legyen, hova tudna menni. Szerencsére ők nem a devizahitel-károsultjaim, mind beszél minimum egy idegen nyelvet, így csak a nyelvterületén kell keresgélnie. Többnyire bárhol tárt karokkal várják a jó kutatókat. S természetesen a magyarok ebben is jók. Nemcsak a sportban. Mindent túlélünk, mert most sokan túlélésre játszunk. Ebben is jók vagyunk. A mindent túlélésben.

      Nem megy ki a fejemből Anett. A hang a videón nemcsak Miának ismerős, hanem nekem is. Egy emléket idéz. Tudom, nem mostanit. Talán még a bűnszövetkezetek nyomozásai… mindegy, majd eszembe jut. Ez tuti.

      Na és Mia… Lehet, hogy neki szánták a fenyegetést. Persze ő is