Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

az étvágyát.

      Harutun a séf tanácsát követte, és magába szívta.

      – Meg kell valósítani a becenevet és el kell fogni az összes drogfüggőt.

      – Csak apchi, a közösségi munka napját a faluban töltjük.

      – Pontosan! És a marsall fedez minden költséget. És minden drog leírására és megsemmisítésére…

      – És akkor megsemmisítjük ezt a nickle-t.

      – Jogi? Sneezy

      – Mi van?

      Nos, a vaddisznóról, apchi.

      – Te sértetek, mindez szerepel a jelentésben, mint bónusz hivatalos Polkan kutya számára, Idot és Varangy elfogása érdekében.

      – De én, apchi, elkaptam őket?

      – Te, de még mindig tartozol nekem, emlékszel?

      – Igen, apchi, emlékszik.. Legyen ott Polkan.

      – … És a jelentést az interneten keresztül elküldjük a Marshallnak.

      – Láttál már valaha marsall-t, apchi. – Arutun lelassította a kanalat.

      – Nem Habár egyszer dolgoztam segédként.

      – Szóval ki írta alá a dokumentumokat? -Arutun nyúlt a heringhez, és az ujja megérintette a borzas zsíros rétegét. Az ajtóban van egy ablak, mint egy pénztárgépben: vannak titkos papírok és kivágások, amiket mondok neked egy titoknak, csak egyszer köptem.

      – És nem tudta? Sneezy.

      – Ha nem ismeri fel, akkor nem lennék itt.

      – Nem értem, ott éltek, mint a sajt vajban, miért kellett köpni?

      – Ebben az országban a köpködés sértés, és hazámban az üdvözlés és a szeretet jele, mint egy csók. Végül is, amikor megcsókolsz, szopod a partnered bukását. És ez egy csók a távolban… Senki sem látta az arcát. Nos, Nos, megeszik és mennek nézni a fillért.

      – És te? Sneezy.

      – És gondolkodni fogok. Ha mi?!.. – Klop ásított. A zhinka alatt vagyok.

      – A hálószobában?

      – A WC-ben, természetesen, kos. Jobb, ha bezárja őket a garázsban. Innentől még reggelig nem jutnak el.

      – És az autó? Sneezy.

      – Milyen autó?

      Nos, mivel a garázsban, apchi, akkor van egy autó?

      – Volt egyszer, pontosabban egy motorkerékpár. Izya kitört, most már csak egy gyűrött fémdarab fekszik körül.

      – Nos, mentem, Főnök?! Sneezy.

      Reggel jött az öreg varangy, és utasításokat kapott, és elment takarítani az istállót. A pajtában sokáig nem használták a mester kezét, és mindent ott szar borított. Ottila, mint általában, leült, hogy igazítsa a körmöket. Szeretném megjegyezni, hogy minden nyomozónak van egy olyan hobbija, amely arra készteti őket: Holmes hegedűjátékkal rendelkezik, Poirot beavatkozás nélkül bízik szürke sejtjeiben, Kay ügynök pite van, Klop pedig kiegyenesítette a körmöket. És amikor véget értek, behúzta őket, és visszaszakította őket, hogy ismét kiegyenesebbé váljon, és ugyanakkor elgondolkodó érzést érezhessen.

      Bála, bála, bála, bála. És így órák óta, napról napra, évről évre, és… Hirtelen Toad csúnya arca jelent meg a pajtából, és bámult, és mosolygott a rendőrre.

      – Mit akarsz, büdös? – kérdezte Ottila.

      – Dohányzhatok, főnök? – kérdezte az öreg bizonytalanul.

      – Mi bűzlik?

      – Nem a megfelelő szó. Te, túra, megfordult egy dinoszaurusz rohadt holttestén?

      Nem

      – Oké, füst.

      Az öreg kiment és cigarettát vett ki.

      – Várj!

      – Mi, főnök?

      – Csak hagyd a segged a pajtaban.

      – Hehe, a tréfa megértette. – Guggolt a pajtában, és cigarettát akart enni…

      – … vidám, vagy mi? – Bug bug.

      – Nem, főnök, csak Belomor.

      – Gyere ide.

      Az öreg cigarettát kinyújtott. Ottila vette és meggyújtotta. A cigaretta tiszta volt, adalékanyagok nélkül.

      – Be, füst. – Oda adtam a varangynak a cigaretta.

      – És sokáig neked?

      – Hat éve itt vagyok, és örökké gondolkodtam. Megbékéltem. Karriertől köpött. Ennek a csodálatos világnak a kereskedelme, amelyből trágyát és szart hordoz… A fenébe. Röviden: mire már belefáradtam?

      – Nem, amikor itt laktam, míg legutóbb kiszolgáltam, a kerületi rendőrök kesztyűként cseréltek.

      – És miért?

      – Az okok különbözőek voltak: túl sokat ittak, aztán mérgesen elloptak.

      – Nos, nem fenyeget. A feletteseim között alkoholfogyasztóként és eladóként szerepelnek. Mondj valamit, befejezhetem az istálló építését ősz előtt?

      Az öreg megvizsgálta az épületet, amely félig téglából készült. A falak összeomlott rései fel vannak javítva: vagy rothadt rétegelt lemez, majd tetőfedő anyag, majd zsákok.

      – Tudod. Csak ezt kell cserélni. Igen, és a falai elavultak.

      – És hány évesek?

      – Ohhhh! Főnök, igen, amennyire emlékszem, ez az épület állt. Itt volt egy kereskedő udvara. Azt mondják, hogy a forradalom elmenekült a vörös tollból, és ott az egész családdal végződtek.

      – Hol?

      – Mi, hol?

      – Nos, kész.

      – Á, szóval itt a pajtában. És akkor egy raktár volt, a háború után pedig egy erődítmény.

      – Szórakozás. Meg tudod csinálni? Természetesen ne szétszerelje a végét. A malmok továbbra is erősek, ők is kőből. Csak fejezd be őket.

      – Mert egy szép óra nem fog működni. Sőt, szükség van egy asszisztensre, és nem egyre, legalább kettőre. És természetesen előleg, akkor lesz ösztönzés.

      – Nos, lesz egy jó óra az előzetes helyen, de látni fogjuk. De fizetni fogok, ha megéri. Mint – adok egy fillért, és a bíró ad egy fillért. Tehát megállapodtunk. És a tanulónál elmondom neked Idot. Tudod ezt?

      – Természetesen. Ez egy szoknya Kyzikhstonból. – az öreg megfagyott.

      – És mi van?

      – Igen, drogos rabja, kibaszott vagyok. – az öreg ujjaival szúrta meg Ádám almáját.

      – És te?

      – Én? A fenébe is, ez a legfontosabb hülye, amelyet engedelmeskedtek ennek a moronnak.

      – És mi, tényleg kommunikálnak egymással? Jó vele.

      – Igen, extra jövedelmet ajánlott fel neki. Igen, természetesen.

      – A bíróságon természetesen nem teszel vallomást Idot ellen.

      – Valakiért