Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

rendetlenségbe kezdett, és rosszabbnak tűnt, húsz évvel idősebb, mint hetven éve.

      – Nos, azt hiszem, – zihálta a Billentyűzet, megváltoztatta az arckifejezéseit, és úgy nézett ki, mint egy tizenhárom éves lány, aki a tükörbe nézett, miután lelkiismeretét elvesztette. Bőrét felhúzta, és valóságát csak egy fogatlan szája derítette ki, ahol csak egy szén feketéjévé kilógott, egy fog és a fogszuvasodással nem készített csonkok ki vannak ragadva. – A férfiak közül csak Izya látogatta meg őt… és te? – fojtotta a nagymama. – De te vagy az apja! Azt hiszem.

      – A WC-ben gondolkodni fogsz, de itt, gyerünk, Pasha. – Megérkezett Idot, – Mit szoktál embereket festeni? Televíziót akar? Sensation! A testvér megerőszakolta a húgát, és született humanoid? Igen, hamarosan meghalsz, mintha valaki odafigyelne rá.

      – Vagy te vagy az apja? – rosszul Klavka nagymamával.

      – Ki, a kerületi rendőr, vagy mi? Ön vezet, öreg nő. – és Idot dobott rá egy talált darab trágyát.

      – Hogy hajtottad a libát. Ez véleményem szerint Sarah embriójáról szól, nem pedig a leánybogár anyáról. – magyarázta a nagymama.

      – Először is, nem egy embrió, hanem egy embrió. Az embrió egy agytalan lényben van. És egy embernek van embriója. Szükség volt az iskolába tanulni … – jelentette ki Toad, és oldalra pillantott Idot-ra.

      – És másodszor? – emlékezett vissza a nagymama.

      – És másodszor.. – és az öreg Klop felé fordította a szemét, de az nem volt sehol. – És hol van a Bedbug? – kérdezte Billentyűzet.

      – Csak itt voltam. – vállat vont.

      – Igen, dömpingelt. Ki örül, ha rólad beszélnek. Mi van: másodszor? – kérdezte Idot.

      – Így van. Ohhh?! – Valami meglepte a varangyot. – találtam egy lyukat a falban.

      – Hol? – kérdezte Idot, és mélyen az istállóba ment a varangyhoz.

      A falban volt egy lyuk, amely kemence kútnak tűnt. Minden koromban és golyóban.

      – Igen, ez egy régi tűzhely… Vagy talán eltemetik a kincset? – örült az idős asszony, és feltételezte korának eredeti megjelenését. A varangy a kezét tette a lyukba.

      – Vagy csapda patkányokból. Hehe. – rögzítette Idot.

      – Nem félek a haláltól. – És a varangy belemerült a kezébe a könyök mélyére.

      Hirtelen valami zokogni kezdett.

      – Ahhhh!!! – kiáltotta az öreg és megpróbálta kihúzni a kezét.

      – Mi,..csapda? – mászott be a nagymama. Varangy kidudorodott szemmel A kéz elakadt. A verejték kiszivárogott a homlokáról, és dühöngő szemei olyan voltak, mint egy fulladásos ember az elmúlt két percben.

      Egy pillanat múlva a kéz újra rezegni kezdett, annyira, hogy varangyának arca remegett, és hirtelen kihúzta a kezét. Egy kevés mosolygó macska száraz múmiáját a kefébe szorították.

      – Jaj, legyen tag! – lepte meg a varangyot, és kinyújtva a holttest arcát Claudia duzzadt arcához.

      – Woah vásárolni! – megrándult a nagymama, és a hátsó oldalra ugrott, és hatalmas hátoldalán leült egyenesen egy ötven milliméter méretű körömre, kilógva a tábláról, amelyet korábban magához dobott. Lakásban, teljes lélegzetben…

      – Ha, mit mondtam?! ez a szamár megszámolja Önt. – vádolta Idot.

      És a barátságos Idotov szavaival a nagymama a régi torkán ugatott.

      – A farmba ment, elkapni a nagymamákat. – dühöngött az öregasszony, és a bal sérült fenékét felemelve a szögezett deszkát a testhez szakította. A köröm rozsdás volt, hullámos felülettel, mint egy fűrész. Vér csöpögött a végétől. A billentyűzet minden oldalról megnézte, és fájdalomtól érezve ordított.

      – Mi nevetsz, gazember? – zokogott, és véres körmével dobta a táblát Idotba. Elkerült és elmenekülni kezdett. Az ösvénybe indított tégla üldözést repült. Az egyik köv egy szöget ütött egy gyerek fejének hátsó részén. Leesett és megrándult.

      – Vezetsz? – A varangy megijedt.

      – Semmi sem fog meghalni. – nyugtatta Klavka nagymama, és nyállal megkenette a sebet. Idot később felállt és imbolygott mellette, mindkét kezével fájó helyet fogva.

      – Megrohanlak. – Idot belehallgatta a hangja padlójába.

      – Ó? Vigyázz! A hasában egy zsákvászon csomag van. – A varangy kihúzta ezt a köteget a macska gyomorából és megmutatta mindenkinek.

      – Fordítsa meg! – kérdezte a szomorú Idot.

      – Talán bruliki? – javasolta: a nagymama, aki elfelejtette a fájdalmat, volt a billentyűzet. – És te, Goldfinch, menj dolgozni. – ugatott Idotnál. – a Mukhin vezetéknév és repülsz egy kincsből dolyah felett, mint egy párizsi repülés.

      – Mit mondasz? Vagy talán a pokolba megy, A? – Idot lovagolt. – Most megütötte a cinekem!

      – Ööö, jó! – felhorkantott varangy – Buzu állítsa le mindkettőt. Szeretne egy pent elvenni? Ossza háromra.

      – Be! És ez a tisztelet az ön varangya iránt. Sajnálom. Félreértettem téged … – örült a fizetett Idot.

      – Ne kérjen bocsánatot, nem vagyok vörös lány. Félreértettél egy másik személyt. Fél nekem és fél nekem.

      – Miért van ez? – felháborodott a nagymama.

      – Ettől! – elvigyorodott a varangy. – Mindent egyedül elvállalhattam volna.

      – És hogy van, ha este mindenkit megvizsgálnak, és itt is kiút nélkül élnek?

      – Igen, jó harapni, idős emberek. Nyisd ki, vagy talán nincs egy átkozott dolog, ami ott áll. – lépett be Idot. -és a játék nem éri meg a gyertyát.

      A varangy a kincs társtulajdonosaira nézett, nehézség nélkül megszakította a rothadt kötelet, és lassan kinyitotta a köteget. Tanúk őrizetben.

      – Hé, a palackok. Agyag…

      – Mérlegek…

      – Mindegyik száz milliliter…

      – Hat darab…

      – És mi van írva?

      – Ó, le vannak zárva?!

      – Parafa. Vintage, valószínűleg…

      – És mi van írva, hadd lássam? – Idot megpróbált egy állványt venni.

      – Nem trükk, te vad! – csapott fel a gyerek nagymamája.

      – Á, te kurva … – robbant fel Idot, és megnyomta Key nagymamáját.

      – Jó, azt mondom! – mondta a varangy, és száz milliméteres skálát vett. Megtisztítottam a mellkason a címkét, és ismét közelebbről megnézem … – Valami nem oroszul van…

      – Adj nekem a syudyt. – Idot kinyújtotta a kezét, és egy kis méretet vett. – Nézd, a számok: ezer.. nyolcszáz.. kilencvenhetedik.. vagy csak a hetedik… Nem világos.

      – És