Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

dolgot, elkerült és Harutun, miután elmulasztotta, kézzel tehetetlenné tette, és egy virágágyásba zuhant.

      – Nos, büdös? – kérdezte Klop, és átadta a kezeit egy kolléganak, hogy fel tudjon kelni.

      – Mdaa, apchi. – Arutun felállt, elutasítva Klop ajánlatát.

      – Mi az “Mdaa”?

      – Nem tudtam kitalálni, Apchi – dadogva és az orra mellett tartva, Harutun átment.

      – Ellenőrizte a dokumentumait?

      – Igen, ez egy látogató, apchi, Kazahsztánból, ahol van egy chuyka.

      – Milyen illat?

      – Nos, apchi, Chuiskaya-völgy, itt nő a kender.

      – És mi jött ide? – kérdezte Klop Idota.

      – És miért jöttél ide? – válaszolta Idot.

      – Ön egy agár? Itt születtem.

      – Nem néz ki úgy, hogy idejött? – Az ujjával az Intsephalopath Patzanra mutatott.

      – És a homlokban? apchi. – megrázta az orrát, és elefántokat robbant fel a kaukázusi Harutunba.

      – kérdeztem, mi jött ide?

      – Rodaki költözött. Én sem ott nem szenvedtem betegesen. – unatkozó tinédzser.

      – És mi, nem tudod elfelejteni Anashát? Pret?

      – Nem értem, hogy mire gondolsz? Azt mondom, szar, és tenyerével megtörölte a seggét…

      – És mi olyan vulgáris? Nem a Kents, ugyanaz veled, és a határidő… Tíz süt.. Che nem nevet?

      – Legalább apchi. – tette hozzá Harutun. – Plusz – ellenállás a hatóságokkal szemben.

      A gyerek elpirult.

      – És mit nem tesznek Kazahsztánban az anashaért? – Ottila megváltoztatta hangját.

      – Nos, valójában elültetik – dörzsölte Idot az orrát. – de legálisan dolgoztam.

      – Mi a legális? Sneezy. – lepte meg Harutun.

      – Kender összegyűjtve? Igen! – Ottila ismét ugyanazzal az ujjal ütött kalapáccsal.

      – Hogy van? Valami, apchi, ostobaságot vezet, schmuck. – Arutun megüt.

      – Hol érted? – hibás Klop. – messze innen?

      – Nem, a házon keresztül, a kukába. Apchi, és ami a legfontosabb, hogy egyenletesen növekszik ott, mint egy kertben. Apchi, egy kutya?

      – Várj, Harutun,.. gyere ide, syudy? – parancsolta Klop.

      Idot vonakodva közeledett.

      – Ülj le. Ottila egy közeli vödörre mutatott, és megfordította, de az alja nem volt. Idot leült.

      – Nyújtsa fel kezét, tenyerét le… Itt. Most, Harutun, hozd az újságot.

      – Honnan? Sneezy.

      – Kérdezd meg a feleségedet..

      – Pisyunya, adj nekem újságot! Sneezy.

      – Ki? Pisyuna?

      – Apchi, apchi, apchi … – Harutun pirosra vált

      Idot kuncogott.

      – Mi nevet? – Ottila a tornác felé fordult. – Izolda, hozza ide a papírt!

      – Vedd magad! Nem mostohaanyja nőtt fel! Izolda felhorkant.

      – Menj meg! – halk hangon küldte Klop tizedes. Harutun fél óra múlva hozta az újságot, Ottila már képes volt száz szöget igazítani.

      – Mi a fasztól mentél halálra? Gyere ide.

      Ottila vette az újságot, és elterítette az üllőn.

      – Három. – elrendelte a hibát

      – Négy. – válaszolta Idot zavartan.

      – Mi, négy?

      – Nos, három – négy – öt…

      – Viccelsz? nyárson a kezedben, és három, három lyukakba. Törölje a kezéből minden szart.

      – Miért?

      – Szeretnéd ezt demonstrálni a kerületi rendőri osztály laboratóriumában?

      – Nem

      – Akkor három itt és gyorsan.

      A gyerek gyorsan dörzsölte egy golyót egy borsóval, és átadta Klopnak.

      – Be? Magosh! – lepte meg Klop.

      – Azonnal éreztem, apchi, egy profi kezét.

      Egy cigarettából aranyba csomagolt Ottila borsó, egy darab papír alatt. És tüzet gyújtott meg. A papír megégette és szárította a borsót. Ottila kinyitotta és kalapáccsal vert egy borsót. Kihúzta a dohányból, amelyet egy cigarettából zárt ki, és visszahúzta. Lezárva és a végén kitöltve. Egy csavart kartondarabot tettem a gyufaszekrény aljáról a szűrő helyére. És nyelvével megnedvesítette a cigaretta tetejét, és meggyújtotta. A lélek összeroppant, és a visszahúzódás közvetlenül beszívódott az övezet tüdejébe, és emlékezett Afrikára. Nyitott terei és a dzsungel. Táncolok alatta, miközben a papuascák bújtak ki a számatból. Olivier egy szomszédos törzsből származó fekete ember agyából, aki sót keresett. Első szex vízilóval és így tovább. Végül, mint egy buborék, kiütötte a lélegzetét, és fokozatosan engedte, hogy a gin szárnyas füstje szélben legyen. Vérét vidám oxigénnel dúsították, és úgy érezte, mintha nulla gravitációval repült volna. A környék minden fényes és zümmögő volt. Eljött Ottila gyermekkori lehetőségei, és minden körülöttük kedvtelni kezdett. A kutya kiszállt a fülkéből, és látva a tulajdonos hülye pillantását, táncolta és meghúzta a farkát.

      – Semmi szartad magad?! – Nem mondta ki a hangját, és átadta a cigarettát Intsephalopathnak. – Harutun, várj. Mint szakértő, keresse meg a különbséget a szar és a szar között.

      – És soha nem dohányoztam. Sneezy. Nem tudom hogyan.

      – Mint egy cigarettát, csak ne engedje ki a füstöt. Azt mondom, hogy ne tegye teljesen a szájába, hagyjon rést, hogy levegőt szállítson a tüdőhöz, húzza be, húzza be, és ne engedje ki. Húzza be, és érezze magában.

      Harutun lassan átment és felvette a lábát. Dohányzott, ahogy a főnök utasította. Egy pillanat múlva zöldséggé változott és tompa lett, mint egy pulyka.

      – Adj a gyereknek. – Ottila elfelejtette és elrendelte Harutun-t. – Hagyja a viccet a börtön előtt … – fél óra múlva folytatta Ottila – Arutun, alle. Mit veszel?

      – Ah? Adj.. – intett az öreg, és észrevette magát. Cigaretta kinyújtotta. Idot elvette a kecsegtetőt, kitöltötte és átadta a körzetben. Megkezdte a második fordulót, és hamarosan az Incephalopath befejezte a sarkot.

      – Nos, mi van? – engedd el a Bedbugot. – dohányzik? Mit dohányzol, kölyök?

      – Belomor. – Van egy csomag Idot, és mindegyikhez cigarettát vettem magamnak. Birtokolták. Fogtak és dohányoztak.

      – Nos, mondd el, hogyan kaptad legálisan kendert? – Elindult a Bedbug.

      – Hé, el tudod mondani nekem az elején, hogy apchi törvényesen ültette őt? – tette hozzá Harutun.

      – Mint,