Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

sohul kész hada, s nem is gondolkodik,

      Mint bolond, hogy valaha talán kelletik.

      Ám Maximilian magyarok közt lakik

      Gondviseletlenül, csak észik és iszik.

      65.

      Az magyarok penig leghenyélőbb népek,

      Egyik az másikat gyülölik, mint ebek;

      Nincs köztök hadtudó, ha volna is, ezek

      Az tisztviselőnek soha nem engednek.

      66.

      Uram, ha vólt módod valaha az hadban,

      Nincsen mast kevesebb illyen állapatban,

      Ugy tetszik, hogy immáron Magyarországban

      Látok vérpatakot, sok kaurt halomban.”

      67.

      Meghallván vezérek az Arszlán tanácsát,

      Főképpen császárnak elszánt akaratját,

      Senki tartóztatni nem meré az utját,

      Hanem minden vezér javallja szándékát.

      68.

      Nem sok üdő mulván az nagy Asiábol

      Sok had érkezék, kik voltak tengeren túl,

      Sok számtalan tatár meotisi tótul,

      Ezek küldettettek chán Praecopitátul.

      69.

      Delimán iffiu ezeknek vezérek,

      Fia az nagy hámnak s nagy fejedelemnek;

      Huszonötezer ez, és mind jó tegzessek,

      Sok százezer közül válogatott népek.

      70.

      Könnyü had, és bátor és gyors, mint az árviz,

      Ugy tetszik, kezében mindenik halált visz,

      Mert jó lova hátán csak jó fegyverben hisz,

      Nincsen tartalékja, sem tüz, sem sebes viz.

      71.

      Azt mondják: Delimán, mikor országokat

      Járt vólna látásért hires várasokat,

      Galatában meglátá az szép Cumillát,

      Cumillát az szépet, Szulimán leányát.

      72.

      Cumilla szép haja megkötözé szüvét

      Iffiu Delimánnak, és minden kedvét,

      Egy tekéntet vévé el minden erejét

      Ugy, hogy nála nélkül nem kivánja éltét.

      73.

      Akkor haza ment volt, mast szép haddal jütt  meg,

      Törődvén, szép leányt miként nyerhetné meg.

      Véletlenül szegény de csalatkozott meg,

      Mert addig elvévé Cumillát Rustán bég.

      74.

      Mast már nyughatatlan bánattal áll, vagy ül,

      Untalan szegénynek szeme keservvel fül,

      Mely miát az szüve mint az hideg jég hül,

      Éltével halálban bánatja közt merül.

      75.

      Őrizd, Rustán vezér, jól ettül magadat,

      Mert mint dühös farkas, lesi halálodat,

      Az vitéz Delimán nem türheti buját,

      Kitölti, ha lehet, rajtad bosszuságát.

      76.

      Az tatárok után öt roppant seregek,

      Azt tudnád távulrul, hogy sivó ördögök.

      Ezek is Drinápolyban elérkezének,

      Sok harcokban forgott vitéz szerecsenek.

      77.

      Mindenikben vala hat-hat ezer ember,

      Mindenik hárommal megverekedni mér,

      Lova mint egy madár, maga mint egy tündér,

      Mert oly könnyen fordúl, mint esti denevér.

      78.

      Ezek Kazul basra jártak Szulimánnal,

      Ezek Lajost királt megverték csidákkal,

      Vitézek mind eggyik, s nem fegyverderékkal

      S paizzsal födöznek, sem sürü páncérral.

      79.

      Ezek előtt mégyen vitéz Amirassen,

      Maga is fekete, lova is szerecsen.

      Az ű kedves lova Karabul, kényessen

      Mellyet ü jártatott had előtt s kevélyen.

      80.

      Mondják, hogy Karabul nagy Arabiában

      Széltül fogantatott egy hires kancában;

      Hihető is: szélben, mert nincs sem az lángban

      Oly vidámság, gyorsaság, mint vagyon abban.

      81.

      Amirassen után három fő kapitán,

      Eggyik az Olindus, mely okosság után

      Ment mind nagyobb tisztre; végre lett kapitán

      Negyedik részének az szerecsen hadban.

      82.

      Siriai király, az okos Menethám

      Küldte másodikat, ez volt szép Hamviván,

      Szerecsenek közül jütt ez Siriában;

      De vala harmadik kegyetlen Demirhám.

      83.

      Demirhám, az erős, melynél erősb nem volt

      Sohul, valamelyre Szulimán parancsolt,

      Mert ez gyökerébül nagy tölgyfát kirántott,

      Ököllel agyonvert egy nagy elefántot.

      84.

      Ötödik Alderan, bátyja Demirhámnak,

      Volt gondviselője az szerecsen hadnak,

      Ez magyarázója volt minden álomnak,

      És kifejtője Mahumet irásának.

      85.

      Ezek után jünnek vitéz mamelukok,

      De szerencsétlenek, mert nincs nekik urok.

      Szulimánnak nem régen lettek hódulók;

      Az nagy s bü Aegyptusban ezek lakosok.

      86.

      Kayer bég jün vélek, mellyet szégyenére

      Mehmet Junnus bassának, tett fővezérré

      Az Szulimán császár; mert ű tűle féle,

      S ily nagy tisztre szolgáját vinni nem meré.

      87.

      Ezek húszezren jó lovasok vóltak.

      Mert Tommembejtől vitézséget tanúltak;

      És noha külömb nemzetekbűl állottak,

      De okos vezér alatt eggyessek voltak.

      88.

      Nem messzi cirkasok, ugyan szomszéd népek

      Mamelukoktul, rendelt seregben jünnek;

      Ezek de lehetnek ötvenkétezerek,

      Mert zincsiek, geták, barstok vannak vélek.

      89.

      Magok