Az ember tragediaja. Madach Imre

Читать онлайн.
Название Az ember tragediaja
Автор произведения Madach Imre
Жанр Зарубежная классика
Серия
Издательство Зарубежная классика
Год выпуска 0
isbn



Скачать книгу

a hon, hogyha nem beszélek.

      (A nép helyeslést üvölt.)

      Második demagóg

      Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!

      (A nép kacag és tapsol.)

      Első demagóg

      Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.

      Polgárok! fájva emelek szavat,

      Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot

      Porig alázni; s egy nagy férfiút

      Kell vonnom bírószéketek elé

      A dísz-szekérről.

      Második demagóg

      Jól kezded, gonosz!

      No, csak virágozd fel az állatot,

      Mit áldozatra szántál.

      Első demagóg

      Félre innen!

      A Népből

      Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.

      (Rángatják a második demagógot.)

      Első demagóg

      De bármint fáj szivem, mégis beszélek,

      Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,

      Még hadvezérednél is többre nézlek.

      Második demagóg

      Ez árus lelkü, éhenholt csoportot,

      Mely eb gyanánt a hulladékra les

      Gazdái asztaláról? – Óh, te gyáva,

      Ízlésedet nem írigyelhetem.

      A Népből

      Le véle, ő is áruló, le véle!

      (Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.)

      Éva

      Szent Aphrodíte! óh, fogadd, fogadd el

      Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:

      Nem zöld babért kérek férjem fejére,

      Családi enyhet csak bajnok szivére.

      (Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják s rózsákat hintenek rá. Áhítatba merült csoportozat.)

      A Szolgálók

      Hallgasd meg őt!

      Erósz

      Óh, nő, a tiszta szív

      Áldása rajtad! —

      A Khariszok

      És a Khariszok

      Oltalma véled! —

      A Szolgálók

        Hála, Aphrodíte!

      Első demagóg

      Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész

      Eladta a hont.

      Második demagóg

      Óh, hazudsz, hazudsz!

      Hallgassatok, vagy késő bánalomnak

      Ér szégyene.

      Első A Népből

      Le onnan, szemtelen!

      (Egészen a tömegbe sodorják.)

      Első demagóg

      Ifjúságod virága van kezében,

      Lemnoszt be bírta venni egy csapással,

      S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették.

      Harmadik A Népből

      Halál fejére.

      Első Polgár

      Nos, kiáltsatok,

      Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki.

      (Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek.)

      Éva (felemelkedve)

      Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam.

      Kimón

      Egy árulót itélnek el, anyám.

      Éva (a csarnok lépcsőzetére lépve)

      Szivem mindig szorul, ha éhező nép

      Itéletét látom nagyok felett.

      Ha sárba hull a fényes, kárörömmel

      Szemléli a pór, gúnnyal illeti,

      Mint hogyha önmocskát is igazolná.

      Második A Népből

      Uram, rekedt vagyok, s kiáltani

      Szeretnék.

      Második Polgár

      Itt van, kend meg torkodat.

      Második A Népből

      Aztán mit mondjak?

      Második Polgár

        Mondj halált fejére.

      A Népből

      Halál! halál! —

      Éva

      Kiről is van tehát szó?

      Második demagóg (hozzája lépve)

      Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,

      Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.

      Éva

      Miltiádészről? – Óh, nagy istenek!

      S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból

      Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?

      Kriszposz

      Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül

      Csak egyik élhet. Három gyermekemmel

      Tart, aki így szavaztat.

      Éva

      Jaj neked,

      Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!

      Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.

      De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind,

      Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,

      Mert a kapuktól ellenségteket

      Férjem veré el. – Óh, hálátlanok! —

      Therszitész

      Ah, asszonyom! keservesen esik bár,

      De mit tegyünk, ez a néphangulat:

      Ki kockáztatja minden birtokát,

      Dacolva a felgerjedett habokkal!

      Első demagóg

      Kimondom hát a nép itéletét.

      (Lucifer mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.)

      Lucifer

      Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!

      Első demagóg

      Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk

      Nincs-é előttük?

      Lucifer

      Éppen