Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

közelebb a tizedeshez. Leült, letette a lábát, beszélgetett velük.

      – Nos, dióhéjban.. – kezdte félhangon.

      – És mi van, akkor suttogva?

      – Majom, verseny. Ezt az esetet a Feds el is veheti.

      – Ahhh! Rájöttem a patronra.

      – Tehát akkor az ujj. Hé, jó! “Patron” vagyok, és te “hüvely”. És a patront behelyezik a hüvelybe. Hahaha. Vicces

      – Nem Dobtak egy golyót a patronba.

      – Mi okos? És tudod, hogy hazánkban mindenki okos – szegény és szegény. Szeretne változtatni? Akkor figyelj, nem magyarázom kétszer. Szent hely – soha nem történik meg. És a te helyed, nem csak a Szent.. Tudod, hogy a falunkban hány munkanélküli akar kibasztatni téged, hogy elfoglalja a szabad helyét?

      Harutun a félelméből kihúzta a szemét, és a szenilitás könnyét könnyítette.

      – Sajnálom, a patron, nem egy golyó van behelyezve a hüvelybe, hanem egy patron.

      – Nos, akkor halld, mennyit, röviden elmagyarázom: Eeee… olvastatad Gogolt?

      – Ivott egy mogult.

      – Viccelsz?

      – Humor volt. Filmeket néztem az ő részvételével.

      – Ez jó. Láttál egy filmet a NOS-ról?

      – Kinek az orra?

      – Nos, nem a tiédről? … – Ottila leugrott az asztalról – Újra humor?

      – Mnn, igen! – felállt az öreg figyelme. Ottila a tizedes ágyékára nézett, és elhamarkodott szemmel felemelte a fejét, a végére dobta a fejét, és csak álmos plexust látott.

      – Ülj kibaszott!! – kiáltotta. A tizedes kiindulási helyzetben ült.

      – Emlékszem. A patron… itt a férfi elvesztette az orrát…

      – Emlékszel?

      – Így van!!

      – Szóval keresni fogjuk őt. Magát … – És Ottila ujjával a mennyezetre csapott. – kért fél napra. Nagyon azt kérte, hogy én magam személyesen foglalkozzak ezzel a kérdéssel. Szóval személyes irányítást vett át.

      Istenem?

      – Nem, bolond vagy, marsall. Nuuu, Istenünk. Azt mondta, hogy nincs senki, aki érdemesebb … – Ottila térdre ugrott, alárendeltjében állva, és átvette az irányítást a helyzeten.

      – És hogyan fogjuk keresni őt. Ez egy történet?! Sőt, meghaltak.

      – Kik azok?

      – Nos, ezek a főszereplők régen meghaltak… és Gogol a fő tanú, ugyanaz… Nos, halott.?! Ez nem humor.. Hát?

      – Bolond. – A hiba felugrott az Incephalopath öléből. – Emlékművet fog keresni egy lopott réz táblán. Vagy hajléktalanok, vagy csalók. Ugyanakkor egy emlékmű a NOSU-nak és talán… régiségeknek.!?

      – És ki marad itt?

      – Isolde és Izzy a fő.

      – Még mindig kicsi?

      – Semmi kicsi, már ismertem egy nőt az ő évei során.

      – Ehhez nincs szükség sok tudatra: tedd fel, köpd le és ment…

      – Hogyan tudom, hogyan tudom…

      – Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…

      – Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.

      Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével maradjon, de elgondolkodva fordult a térdén mászó két farok felé, és hüvelykujjával a rovarot a nadrágjába nyomta.

      – Mit akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.

      – Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.

      – Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.

      – És ha nem találjuk meg?

      – És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.

      – Hogy van?

      – És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?

      – Így van, értem. Mikor megyünk?

      – Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!

      – És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?

      – Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…

      – Mi van?

      – Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.

      – És ha nincs elég pénz?

      – Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.

      – Mit ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…

      Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:

      “Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”

      És alul van egy másik kézírás kiegészítése:

      “Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”

      Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.

      – Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.

      Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?

      – Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.

      – Mi vagy te? Mindent meg kell tennünk a charta és az igazságosság szerint.

      – És őszintén kiabál rám?

      – Ő a rendező. Jobban tudja. És ő maga is igazságot kap Isten előtt.

      – Az lóg az irodában a falon?

      – Majdnem. Ott lóg Vas Felix, helyettese. Oké, menj el a házi feladatod.

      – megtettem. Anya, menhetek sétálni a folyón?

      – Menj, de ne feledd, a kölyökkutya: fulladj, ne gyere haza. Megöllek… érted?

      – Igen. – kiáltotta Izzy, és eltűnt az ajtó mögött…

      APULAZ 3

      – Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…

      – Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.

      Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével