A férfi és a nő. Mikula László

test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.

      Az állatoknak is van testük és lelkük, de nincs szellemük. A lélek adja a különbséget az élő és holt lény között, a szellem (vagy gondolkodás) pedig az ember és az állat között. Az állatok nem személyiségek, nincs „én”-jük, nem ismerik a felelősséget, mit sem tudnak Istenről. Ők ösztönösen cselekednek, és nincs szabad akaratuk választani a jó és rossz között, mint az embernek.”

      A szentháromság tekintetében a keresztények és a kreacionisták nézetei és gyakorlati hiedeleméletük tekintetében nem különböznek. „Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek” hármasság a józanul gondolkodó ember számára teljesen érthetetlen. Ki itt az Atya? Talán a Teremtő (elképzelhető, hogy férfi?), de hát akkor miért nem hívjuk így, vagy Istennek, amely megnevezéseket már megszoktunk és elfogadtunk. Miért kellett egy új fogalmat bevezetni? Ki itt a fiú? A keresztényeknél talán lehet Krisztus, de ez annyira emberi, hogy nem is nagyon lehet a szerepét érteni. Főleg azt nem, ahogy megjelent a Földi világban, majd távozott. A Szent Lélek fogalom pedig semmihez sem kapcsolható. „A test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.” Ez a meghatározás pedig nélkülöz minden realitást. A „test” meghatározás rendben van, mert minden embernek van teste. A „lélek” fogalom meghatározhatatlan, mert a jelenlegi tudomány állása szerint nincs a testünkben olyan hely, vagy képesség, amely mögött a lélek van. Ez egy kitaláció! A „szellem” helye alapvetően jól meghatározható, mert ennek funkcionális helye az agy. Ha tehát a Földi élővilágot ebből a nézőpontból vizsgálni szeretnénk, akkor az állatvilágot szintén jellemezhetjük „testtel” és „szellemiséggel” rendelkező élőlényekként, mert van testük, amely látható, fogható. Értelmezhető a szellemiségük is az agyi fejlettségi szintjüknek megfelelő cselekvéssorozatokkal, amelyek képesek stimulálni az egyedet. E két összehasonlítható sajátosságból természetesen nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy fogalmilag ezekben az alapokban nem különbözünk, mármint az ember az állattól. De igen, különbözünk, mert pont ez az agyi kapacitás, amelyet az ember esetén úgy írhatunk le, hogy a Földön csak ez az egyed, az ember képes a környezetét megváltoztatni, az állat nagyon korlátozottan csak! Itt is lehet egy példát venni: a hódok komoly vízi torlaszokat képesek építeni, amelyekhez az agyukból nyert stimulációk adnak útmutatást, mégsem emberek!

      Az állatoknál sem tudunk azonosítani „lelket”, annak ellenére, hogy van szívük, amelyet a keresztény világban a „lélek” helyének tekintik.

      Egy megfontolandó gondolatot még megérdemel a szentháromság tartalmának vizsgálata abból a szempontból, hogy a korai (Krisztus előtti) hiedelemvilágban az igazi szentháromság: az Atya (Apa), a Fiú és az Anya. Több erre vonatkozó tanulmány részletesen elemzi ennek a gondolatiságnak a létezését. A keresztényi világ fejlődésekor azonban a női szereppel (Anya) az egyház nem tudott mit kezdeni, így mint oly sok mást, torzította, és a Szent Lélek lett az Anya helyett. Kitaláltak egy magában pozitív kisugárzású fogalmat, mert csak gondoljunk bele abba, hogy ha valaki kiejti ezt a szót, negatív tartalmat nem igazán érez.

      Egy másik megközelítésben még lehet a keresztény hiedelemhirdetőktől származó deformációnak (Anya – Szent Lélek) biológiai alapja is: az Anya méhében egyesül a női pete- és a hím ivarsejt, amelyből kifejlődik a csecsemő. Ebbe a folyamatba beleilleszthető az az elmélet, hogy valójában az Anya adja a csecsemő lelkét is. Azon lehet meditálni, hogy milyen úton, de a lényeg, hogy a világra jövő újszülött az ún. lélekkel rendelkezik.

      Tehát kijelenthetjük, hogy a Szentháromság igenis létezik a Földi világban, mert ez az Apa, az Anya és a Fiú (itt a Fiú egy fogalom, amely magában foglalja az utódot, amely lehet fiú és lány is). Tehát a teremtői akarat megvalósításához ennek a felállásnak kell működnie, mert ezt a földi rendszert így találta ki, hogy miért, ez egy teljesen más kérdés!

      A Biblia alapjának tekintett meghatározásból egy megjelölt fogalom értelmezhetetlen. Milyen is az ember? Egy olyan biológiai lény, amely a benne működő kémiai folyamatok eredményeként képes a környezete megváltoztatására. Ennek a folyamatnak az irányító szerve az agy, amely vagy stimuláló impulzusokkal kényszeríti a testet cselekvésre, vagy automatikusan, stimuláció nélkül működik (pl. a légzés, a szív működése, az emésztés stb.). Tehát ebben a biológia-kémiai elveken alapuló rendszerben hol helyezkedik el a lélek?

      A hiedelemelméletben a lélek és a szellem fogalmak teljes terjedelemben keverednek. Erre alapozva jöttek létre a szellemek létezésével kapcsolatos hiedelmek is. Ezek a leírások azt tartalmazzák, hogy a halál után bizonyos körülmények fennállása esetén a lélek megmarad a Földi világban, az élők által érzékelhetővé válnak, és cselekedeteket képesek végrehajtani. Ezeket hívják szellemeknek. Tehát a keveredés már itt bekövetkezik, hiszen a Bibliában a „szellem” és a „lélek” külön fogalom és kategória. Tehát ebben az értelmezésben a testen kívül az ember valójában létezik, hiszen a szellem és a lélek jelen van, csak a test hiányzik.

      Ha elfogadjuk, hogy a szellem az ember esetén az agyi folyamatok összessége, már cáfolódik az itt felvetett elmélet, hiszen test nélkül nem létezik agyi folyamat. Ennek ellenkezőjét még nem igazolta senki.

      Az emberi lélek a Biblia szerint a szívben „lakozik”. Mivel a szív egy szerves anyagból álló izomköteg, halál esetén megsemmisül. Akkor hogyan lehet lélek, amely tovább él?

      Néhány tudományos gondolattal szeretném állításomat bizonyítani, amelyet a következő cikkben írtak le a hozzáértők:

      1.6.4.1 „A részecskefizikával nem férnek össze a szellemek

       https://index.hu/tudomany/til/2017/03/04/szellem_cern_lhc_fizika/

      Írta: Lica

      Sokan hisznek a szellemekben; pár évvel ezelőtti kutatások szerint az amerikaiak 42 százaléka, a britek 52 százaléka úgy gondolja, hogy léteznek ilyen lények. Ez egészen nagy arány ahhoz képest, hogy eddig senkinek nem sikerült bizonyítania, hogy szellemek tényleg léteznek.

      Ilyen bizonyítékot most sem fogunk bemutatni, épp ellenkezőleg. Brian Cox elméleti fizikus a BBC egyik népszerű műsorában kifejtette, hogy miért nem létezhetnek szellemek. A részecskefizika standard modelljében egyszerűen nincs helye olyan létformának, amely a halál után is információt hordoz, és a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC) mégsem veszi észre.

      Ha feltételezünk valamilyen mintázatot, amely információt hordoz élő sejtjeinkről, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy milyen közeg képes ilyen mintázatot hordozni és ez hogyan lép kölcsönhatásba az anyagi részecskékkel, vagyis azokkal, amelyek testünket alkotják – magyarázta Cox a BBC The Infinite Monkey Cage című műsorában. Másszóval ki kell találnunk egy kiegészítést a részecskefizika standard modelljéhez, méghozzá olyat, amely eddig elkerülte az LHC műszereit. Ez szinte elképzelhetetlen.

      A műsorban Neil deGrasse Tyson asztrofizikus is jelen volt, aki egyből mindenki számára érthető formába öntötte a fenti magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy a CERN bebizonyította: nem léteznek szellemek.

      A részletesebb magyarázathoz elő kell venni a részecskefizika standard modelljét, amely