Csillagom. Azaria Headly

álltunk egy oldalon – rántotta meg a vállát. – Ha nekiadom az összes pénzem, és üres zsebbel becsöngetek hozzád, akkor befogadsz? – kérdezte hetykén.

      – Persze.

      Basszus, ezt meg mi a fenéért mondtam?

      – Te most viccelsz! – nevette el magát ismét, szeme mégis szomorúan csillant.

      Mikor észrevette, hogy ez feltűnt, elfordult, és zavarában a hajába túrt. Jézusom, mennyire szeretném ezt én is megtenni!

      – Nem tudod, mit beszélsz! – fordult vissza felém, és most közelebb volt, mint eddig bármikor.

      Úgy magasodott fölém, mintha élve szeretne felemészteni.

      – Ha nem lenne menyasszonyod, akkor minden további feltétel nélkül befogadnálak! – kötöttem az ebet a karóhoz. – A pénz meg kit érdekel?

      Ilyen abszurd dolgokról sem beszélgettem még soha.

      – Nem szeretnél nekem dolgozni? – nézett le rám a fellegei közül.

      – Ez most honnan jött? – kérdeztem tőle elkerekedett szemekkel.

      – Válaszolj!

      Nekem senki ne parancsolgasson! Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy nem vagyok a kutyája. Hogy kerültem én ide egyáltalán?

      – Menj vissza dolgozni, Gabriel! – közelebb léptem hozzá, hogy kitépjem a kezéből a táskát, de annyival erősebb volt nálam, hogy esélyem sem volt.

      Ő még nem végzett, tehát a letétbe helyezett tárgy nála marad.

      – Miért lettél dühös? – kérdezte, de közben jót mulatott rajtam, ahogy elé hajolva erőlködtem a táskával.

      Ágyéka egy vonalba került a fejemmel, erre azonnal felegyenesedtem.

      – A sors a lehető legrosszabb módon szúr ki velem, pedig már amúgy sem vagyunk barátok – mondtam keményen.

      – Nem az vagyok, akinek gondolsz – lépett egyet hátrébb, hogy megszabadítson a kínos helyzettől.

      – Kinek gondollak?

      – Erkölcstelen, gazdag fasznak, aki szórakozik a nőkkel, hogy egy éjszakára a leendő felesége tudta mellett ágyba vigye őket.

      – Ezeket az információkat mind te hoztad a tudtomra néhány perccel ezelőtt – vágtam vissza keményen.

      – Igaz – mosolygott –, de ennek okát nem kötöttem az orrodra.

      – A faszt pedig már csak a lelkiismereted tetette hozzá veled – keltem ki magamból, és a táskámat feladva elindultam a sárga épület felé, miközben Gabriel hangosan felnevetett mögöttem.

      Az orvos már vagy negyedórája vár rám. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy miért is megyek most oda. Mesterséges meddőség. Ki kérne manapság gyerek nélkül ilyesmit?

      – Teljesen igazad van! – fogta meg a kezem, hogy megállítson. – Nagyon régen nem beszélgettem úgy senkivel, hogy ne kelljen védenem magam, miközben én is bántok. Ne haragudj! – mondta halkabban. – Kezdjük elölről, rendben?

      – Hagyj már! – húzódtam el. – Menj el! Épp valaminek a közepén vagyok, és szeretnék egyedül túllenni rajta!

      – Beteg vagy?

      – Nem.

      – Akkor ez nem hangzik túl jól – mondta először meglepően emberien.

      – Melyik része? – kérdeztem már oda sem figyelve.

      Még két épület, és ott vagyok.

      – Az egész – állított meg a karomnál visszahúzva. – Ne menj be oda!

      Úgy fordított, hogy kénytelen voltam szemben megállni vele, de nem tudtam a szemébe nézni.

      – Szeretnélek felvenni a cégembe! – mondta hirtelen.

      – Micsoda? – kaptam fel a fejem. – Azt sem tudod, miből élek! – háborodtam fel. – És ha a testemet árulom éjszakánként? Nehezen férne össze a cégprofillal!

      Gabriel szélesen elmosolyodott, kivillantak a fogai, és nem tudtam mást tenni, csak bámulni.

      – Nyilván érdekeltséged van a környezetvédelmi konferencián való részvételünkben, tehát a szakmád közel áll a cégprofilhoz – válaszolt türelmesen. – De ha másodállásban a tested árulod, akkor az a te dolgod – válaszolta komolyan.

      – Miért akarod, hogy neked dolgozzak? – kérdeztem az összes ellenállásomat feladva.

      – Megérzés.

      – Környezetmérnöki doktorim, hidrogeológiai mérnöki és épületgépészeti diplomáim vannak.

      – Ez igazán impozáns, Ms James! – húzta össze a szemöldökét. – Jelenleg mivel foglalkozik?

      Elfojtottam egy mosolyt. Ez most komolyan állásinterjút tart.

      – Az egyetem földtani tanszékén dolgozom, mint geológus – válaszoltam komolyan.

      – Beszél valamilyen idegen nyelven?

      – Anyanyelvi szinten beszélek németül, spanyolul és olaszul.

      Láttam, hogy Gabriel nagyot nyel. Sokba fogok neki kerülni.

      – A talajvizsgálatokért felelős vezető pozíciója jelenleg betöltetlen a vállalatban, Ms James – mondta komolyan. – Feltételezem, nem okozna önnek gondot a teljes laboratóriumi munka koordinálása, jelentések készítése, és a kivitelezőkkel való kapcsolattartás.

      – Attól függ, hogy mennyit fizetne nekem ezért, Mr. Woods? – kérdeztem, jót mulatva magamban.

      – Egy hónap próbaidővel évi hetvenötezret – mondta, mire megszédültem egy kicsit.

      Ha Gabriel nem fog meg, a járdára roskadok.

      – Miért?

      – Eleget tanultál azért, hogy végre jól is keress – mondta halkan. – Nem így érzed?

      – Nem lenne helyes – suttogtam.

      Menyasszonya van, emiatt számomra már csak munkakapcsolat lehet közöttünk. Ennek tudatában egész nap mellette lenni, vagy legalábbis látni őt… Minden alkalom felérne egy kínzással. Ráadásul ő lenne a főnököm… Merengésemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok, nem hogy miért.

      – Lilien James – vettem fel kapkodva.

      – Üdvözlöm, Ms James. Dr. Konrad asszisztense vagyok, és azt a tájékoztatást kell adnom, hogy sajnos lekéste az időpontját. Ha szeretne újat foglalni, kérem telefonos egyeztetését – mondta szemrehányóan.

      – Rendben, köszönöm, hogy felhívott! – tettem le a telefont, és ajkaimat összeszorítva néztem fel Gabrielre.

      – Kösz szépen! – néztem rá villámokat szórva.

      – Mondanám, hogy sajnálom, de én azért örülök, hogy megismertelek – adta vissza a táskámat.

      Gondolom, nem szerette volna tovább feszíteni a húrt.

      – Holnap reggel kilencre várlak az irodámban! – tette hozzá határozottan, és elindult visszafelé, amerről jöttünk.

      Hosszú ideig álltam a járdán teljesen lefagyva. Hát ez meg mi volt? Egy évig készülök valamire, építem magamban a gondolatot, aláírom az összes papírt, eljárok minden orvoshoz, erre jön ez a