Verseim. Péli Gábor

A szer etet 79

       Eddig hittem 80

       A te hibád 82

       Nem a te fajtád 83

       Csak barátok 84

       Vakítás 86

       Cirkusz 87

       Újjászületés 88

       Nyári emlék 89

      Impresszum

      Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

      © 2021 novum publishing

      ISBN Könyv: 978-3-99107-327-7

      ISBN e-book: 978-3-99107-328-4

      Lektor: Sósné Karácsonyi Mária

      Borítókép: Bojanvuksa | Dreamstime.com

      Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

       www.novumpublishing.hu

      Pont úgy

      Amikor semmibe nézel,

      Ahogyan hirdeted igédet,

      Ne lepődj meg azon

      Ha te pont ugyanúgy kapod.

      Amikor villámot szór szemed,

      Elhiszed, senki sem szeret,

      Amikor szakad rád az eső,

      Ha te kapod először, meg ne lepődj.

      Amikor melledet döngeted,

      Újra és újra játszod Istent,

      Ha eltorzul közben az arcom,

      Ne csodálkozz, ha pont úgy kapod.

      Amikor neked szar minden,

      Nehogy más picit nevessen.

      Amikor magadból kiábrándulsz,

      Pont azt kapod, ami neked jut.

      Nem tudják

      A világ nem tudja, létezel.

      Viszlek magammal szívemen,

      Egy apró, titkolt üzenet,

      Palackba zárva a tengeren.

      Egy sóhaj feléd száll,

      Mindegy, merre és hol jársz.

      Tudod a gondolataim,

      Hangok nélkül érnek szavaim.

      Nem súgok neked semmit,

      Megyek, merre a lélek visz.

      Ki tudja, az út hol ér véget,

      Én akármeddig ott várlak téged.

      Bármerre nézek, erdők, hegyek.

      Ide születtem, én itt élek.

      Egy fába vésett utolsó üzenet,

      Feléd kiáltok, csak ne késs el.

      Hagyj élni!

      Szia, Anya! Hallod a hangomat?

      Itt vagyok a szíved alatt.

      Még nem találom helyem,

      Remélem, te majd vezetsz,

      Anya! Várom, hogy lássalak,

      Karjaidban majd elaludjak.

      Ugye esténként majd mesélsz nekem,

      Veled álomra hajtsam fejem.

      Anya! Ugye sok kalandunk lesz,

      A világban bármerre elviszel?

      Oly lassan telik az idő itt benn,

      Csak körbe-körbe forgok egyhelyben.

      Anya! Ugye te is boldogan várod,

      Karjaidban velem találkozz?

      Kérlek, nagyon vigyázz rám,

      Hogy később én vigyázhassak rád.

      Anya! Merre vagy? Félek

      Idebenn, a könnyeid érzem.

      Hirtelen hűvös lett itt minden,

      Menekülnék, de kiút nincsen.

      Anya! Miért nem válaszolsz?

      Valami idegen ért lábamhoz,

      Egy halott sóhajtás szökik fel.

      Anya! Hol vagy? Nekem élnem kell!

      Anya! Ne hagyd, késő legyen,

      Ne engedj be a sötétbe!

      Anya! Hiába kiáltok én feléd?

      Már csak a hideg érintés.

      Tudnod kell, anya, visszajövök;

      Egy seb leszek a szíved fölött.

      Lelkedbe vésve egyetlen felirat:

      Csak az a bűne, hogy élni akart.

      Ellopott pillanat

      Nem mondhatom el senkinek,

      Titkaim őrzöm idebenn.

      Néhány ellopott pillanat,

      Ami örökre rejtve marad.

      Mindent megőrzök itt benn,

      Sose tűnnek az emlékek.

      Az az ellopott pillanat itt marad,

      Felhőkön át szárnyal.

      Amikor becsukom a szemem,

      Újra átélem a mindent.

      Pillanat, mely ellopva marad,

      A világ sosem tudhatja.

      A busz ablakát bámulva.

      Könnycsepp arcomon száguldva.

      Sose tűnjön el az a pillanat,

      Mely szívemben ellopva maradt.

      Amikor nem figyelsz

      Amikor nem figyelsz,

      Célba ér egy üzenet.

      Nincs eleje, nincs vége,

      Csak úgy elkap téged.

      Ne kérdezd, hogy miért,

      Csak figyeld, hova visz a szél.

      Engedd, hogy vigyen téged,

      Hidd el, ez az, ami éltet!

      Egy