A Meg Nem Engedett. Owen Jones

közelebb jutunk ehhez, annál jobb lesz Hengnek.

      -Na mármost. Ugye tudjuk, hogy nem mindenki eszi azt minden nap, amit a szervezete megkíván, szóval gondolhatjuk, hogy Hengnek sem fog hiányozni ez minden nap. De ha csak baromfi vért adunk neki, sokban szenved majd hiányt, és csak az a “baromfi” része fog tovább erősödni, és átvészelni ezeket a napokat.

      -Ugyanez van a kecskevérrel is. Ha csak azt issza, mivel füvön nem tud sokáig élni az ember, nem lesz elég.

      -Szóval mit mondasz, Da néni? -kérdezte Den, -Találnunk kell neki majom vért?

      -Nos, ez már inkább arra hajaz, amiről beszélek, igen Den. De a majmok sem eszik ugyanazt, mint mi, ugyebár.

      Hagyott egy kis időt, hogy felfogják azt, amit mond. Először Din értette meg.

      -Úgy érted nénikénk, hogy apának rendszeres emberi vérre van szüksége?

      -Igen Din, ez lenne a legkönnyebb út és hosszútávon talán az egyetlen. Ha nem találtok rendszeres emberi vérforrást, akkor sok különböző állatból kell nagy mennyiségű vért összegyűjtenetek ahhoz, hogy kiadja az emberi étrendet. Például a disznók sok olyat esznek mint mi, de alig esznek gyümölcsöt és sertéshúst. Szerintem tarthatnátok néhány sertést csak Hengnek, amiket olyan ételekkel etetnétek, amik minél használhatóbbá teszik a vérüket. Más állatokéval keverve jó is lenne, de megint csak hangsúlyoznám, hogy ez nagyon sok munkával jár. Tudnátok csinálni tyúk, kecske, sertés, kutya és macskavér keverékeket és tarthatnátok őket a hűtőszekrényben, de tudtommal ilyet még senki sem csinált ezelőtt… az eredmények legjobb esetben is kiszámíthatatlanok.

      -A megoldás olyan egyszerű, mint az egyszer egy, és pedig nem más, mint az emberi vér.

      -Megnéztük apátok mintáit már legalább hét órával korábban a kelleténél, és a bizonyíték már akkor egyértelmű volt. Mégpedig az, hogy apátoknak nincs vére. Egy csepp sincs!

      -Megmutatom. -Da elővette válltáskájából a banánlevélbe csomagolt mohát.

      -Ez apátok vizeletmintája. Nézzétek! -meggyújtotta. -Kicsit pattog a tűz a nedvességtartalom miatt, de nézzétek! A lángnak nincs színe, tehát nincs benne vitamin, nincs benne só, nincs semmi a vérében, csak víz. Az folyik az ereiben, még ha vörös is.

      -Kicsit később ejthetünk rajta egy apró sebet és meggyőződhettek róla ti magatok is, ha akartok. Ha igazi vére lenne, a moha mostanra már megszáradt volna és égés közben színe lenne a lángnak.

      -Ugyanez van a kőnél is, nézzétek! Heng ideköpött, de nem körvonalazódik a só. Semmi! Megint csak víz. Apátokban nincs vér. Egy csepp sincs.

      -Az rossz sámán nagynéni? -kérdezte Den.

      -Rossz?! Hogy rossz-e?! Gyerek, egy ember nem élhet vér nélkül! Nagyon szeretlek téged Den, de néha nagyon hülye tudsz lenni. Szerintem csak a szexen jár az eszed, mint minden fiúnak a te korodban. És ezt csak “nagynéni” mondja a szentélyen kívül…

      -Édesapátok vámpírrá változott… harapott meg bárkit mostanában?

      -Nem nénikénk, de a kecskéket megharaphatta, arról nem tudhatunk, -válaszolta Den.

      -Ó, ez nagyon komoly, nagyon is komoly! Hallottam már olyan esetekről, mint ez, de sosem találkoztam még vele, soha a… nos, a hosszú tapasztalataim során, még sosem.

      -Tyű, -mondta Den, -apa Pee Pobbá, egy vámpírrá változott?! Alig várom már, hogy elmondhassam a barátaimnak! Heng – Pee Pob! Állati!

      -Hamarosan meg fog halni? -kérdezte Din.

      -Megpróbáljuk menteni, Din. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de ez azzal kezdődik, hogy nem mondhatjuk el senkinek! Den! Felfogtad!? Senki sem tudhatja meg, senki a világon! Hülye gyerek.

      -Wan biztos vagy benne, hogy ez a gyerek tényleg egy Lee? -vetette oda vádló pillantással Wannak, aki erre olyan tiszteletlen és morcos pillantással nézett az öreg nőre, aki épp csak megmentette haldokló férje életét, amilyennel csak tudott.

      -Hát így állunk! Ez a véleményed! Végsősoron ez a ti döntésetek. Mind a négyeteké, mivel nektek kell biztosítani Hengnek a “gyógyszerét”. Ezen fog élni élete végéig, erre az állapotra nincs gyógyulás.

      Da hátrahuppanva nekidőlt az egyik tartóoszlopnak és jelentőségteljesen becsukta a szemét, mintha, munkájával végezve egy könyvet csukott volna be. A család a nagynénire nézett, aztán egymásra. Azon tűnődtek, vajon ebből hogyan fognak kilábalni.

      Míg Da nagynéni látszólag transzban volt, vagy aludt, hármójuk azon vitatkozott, hogyan is tovább.

      -Nos, -mondta Wan, -a helyiektől nem sok vért tudunk szerezni, ugyebár. Legtöbbjük egy falat szárazkenyeret sem adna, nem még, hogy jó fél liternyi vért. Megfizetni pedig nem tudjuk.

      -Kaphatnánk el turistákat! A vérüket palackokba csapolva tarthatnánk a hűtőben… -mondta Den.

      -Idefent nem járnak turisták, ha még nem tűnt volna fel Den. -felelte anyja ciccentve.

      -Megpróbálhatnánk a különböző állatok vérkeverékeit és havonta mindannyian adhatnánk fejenként, úgy bő fél liter vért. -vágta közbe Din.

      -Hm. Nem tudom, hogy egy ember mennyi vért adhat egy évben, de több mint hat liter nekem gyanúsan soknak tűnik. Minden esetre szép gondolat kedves.

      -Néha talán a család távolabbi tagjai is adnának egy kis vért, apátokat eléggé szeretik a környéken…

      -Felajánlhatnánk, hogy megvesszük minden halott vérét! -ajánlotta Den.

      -Valahogy ki is kell venni a vért a testből mielőtt meghal édes, máskülönben a szív megáll és nem lesz, ami kipumpálja.

      -Felköthetnénk őket a lábuknál fogva és tennénk egy csapot a nyakukra… vagy a szívükbe… vagy mindkét helyre!

      -Értem. Szóval amikor elmegy egy kedves öreg mama, körülötte mindenki éppen siratja, teszerinted akkor gyorsan siessünk oda mielőtt kihülne és kérdezzük meg, hogy felköthetnénk-e hamar kiengedni a vérét a vödrünkbe, csakhogy apánk tudjon majd mit iszogatni később, ugye?

      Szerinted ez mennyire menne simán?

      -Mondhatnánk nekik, hogy valamennyi vért már korábban…

      -Még csak ne is gondolj ilyen hülyeségekre, te barom!

      -Mi lenne, ha a babák… Vagy nem? -folytatta Den, de miután az összes eddigi ötlete kudarcba fulladt, inkább csendben maradt.

      -Összefoglalva tehát, először is gyűjtsünk össze vért a családból, másodszor pedig gyűjtsünk vért az állatoktól. Azoktól is amelyikről nem tudjuk biztosan, hogy fog-e működni.

      -Még valami?

      -Tudnánk még… nem, azt talán nem… -mondta Den.

      -Gyerünk, bökd ki, ha baromság, ha nem, -mondta az anyja -reménytelenek vagyunk és minden lehetőséget fontolóra kell vennünk.

      -Lehetnék mohamedán… akkor lehetne négy feleségem, az még négy vérforrás… ha mondjuk lenne nekik fejenként négy gyerekük is, az még tizenhat! Aztán…

      -Igen, persze Den, köszönjük! Hogy maradtam volna inkább csendben… Legközelebb azzal jössz majd, hogy a húgodat állítsuk ki a sarokra és egy liter vérbe kerüljön nála egy menet!

      Din nagyon elpirult még csak a gondolatától is, és meg volt rökönyödve, hogy anyja ilyet mondott, viszont Dennek tetszett az ötlet, míg Wan oldalba nem rúgta.

      -Ahogy