A Becsület Siralma . Морган Райс

tűzött be az ablakon, és érezte, hogy az apjuk velük van. Ő akarta, hogy Godfrey éljen.

      - Jó szolgálatot tesz neked – jegyezte meg Gwen mosolyogva – Megígérted, hogy nem iszol több sört. Látod, mi történt.

      Húgához fordult, és rámosolygott; arcába visszatért az élet, és ez nagy megkönnyebbüléssel

      töltötte el Gwent. Godfrey visszatért közéjük.

      - Megmentetted az életem – mondta neki őszintén.

      Most Illeprához fordult.

      - Ketten mentettétek meg – tette hozzá – Nem tudom, hogy hálálhatnám meg ezt valaha is.

      Ahogy Illeprára nézett, Gwen észrevett valamit – volt valami a tekintetében, ami több volt, mint hála. Megfordult, és Illeprára pillantott, és látta, hogy elpirulva a földet nézi – és Gwen rájött, hogy tetszenek egymásnak.

      Illepra gyorsan megfordult és átvágott a szobán, hátat fordítva nekik egy bájitallal kezdett el

      foglalatoskodni.

      Godfrey újra Gwenre nézett.

      - Gareth? – kérdezte, hirtelen elkomolyodva.

      A lány bólintott. Értette, mire gondol.

      - Szerencsés vagy, hogy nem vagy halott– mondta – Firth már az.

      - Firth? – Godfrey meglepetten vitte fel a hangját – Halott? Hogyan?

      - Felkötette. Te lettél volna a következő.

      - És te?

      Gwen vállat vont.

      - Az a terve, hogy férjhez ad. Eladott a nevarunoknak. Úgy tűnik, épp úton vannak, hogy elvigyenek.

      Godfrey felháborodva felült.

      - Sosem engedném! – kiáltotta.

      - Ahogy én sem. Kitalálok valamit.

      - De Firth nélkül nincs bizonyítékunk. Nem tudjuk legyőzni. Gareth szabad marad.

      - Megtaláljuk a módját – válaszolta – Megtaláljuk a ….

      A kunyhóba hirtelen fény áradt, ahogy kinyílt az ajtó. Akorth és Fulton csörtetett be rajta.

      - Hölgyem – kezdte Akorth, majd észrevette Godfrey-t.

      - Te rohadék! – ordított fel örömében – Tudtam! Az életben mindent elcsalsz – biztos voltam benne, hogy a halált is megcsalod!

      - Tudtam, hogy nincs az a sör, ami téged lesöpör! – tette hozzá Fulton.

      A fiúk odaszaladtak hozzá, Godfrey kiugrott az ágyból, és összeölelkeztek.

      Aztán Akorth komoly hangon Gwenhez fordult.

      - Hölgyem, elnézést, hogy zavarlak, de észrevettünk egy csapat katonát a horizonton. Felénk tartanak.

      Gwen riadtan nézett rájuk, kirohant, a többiek a nyomában. Lehúzta a fejét, és hunyorgott

      az erős napfényben.

      A csoport a ház előtt álldogált, és figyelte, ahogy egy csapat Ezüstlovag vágtázik a kunyhó felé. Fél tucat ember közeledett teljes sebességgel, kétségkívül feléjük tartottak.

      Godfrey a kardjáért nyúlt, Gwen azonban megállította a kezét.

      - Ezek nem Gareth emberei, hanem Kendrické. Biztos vagyok benne, hogy békés szándékkal érkeznek.

      A katonák odaértek hozzájuk, rögtön leugrottak a lovukról, és letérdeltek Gwendolyn előtt.

      - Hölgyem – kezdte a vezetőjük – Nagyszerű híreket hozunk. Visszaszorítottuk a McCloudokat! Bátyád, Kendrick biztonságban van, ő kérte, hogy adjam át neked ezt az üzenetet: Thor jól van.

      Gwen könnyekben tört ki a hír hallatán, szíve hálával és megkönnyebbüléssel telt meg.

      Előrelépett, és megölelte Godfrey-t, aki visszaölelte. Úgy érezte, az élete visszatért a normális kerékvágásba.

      - Mindannyian visszajönnek ma – folytatta a hírnök – és nagy mulatságot csapunk Királyudvarhelyen!

      - Ezek valóban remek hírek! – kiáltott fel Gwen.

      - Hölgyem – mondta egy másik mély hang, és Gwen megpillantott egy urat, egy híres-neves harcost, Srogot, a nyugat megkülönböztető jegyeként viselt vörösébe öltözve. Gyerekkora óta ismerte. Közel állt az apjához. És most őelőtte térdelt. Ez zavarba hozta.

      - Kérlek, uram – szólt – ne térdelj le előttem!

      Híres férfi volt, nagyhatalmú úr, akinek több ezer katona állt a szolgálatában, és a saját

      városát, Sziléziát uralta, amelyet a nyugat erődjeként tartanak számon. Szokatlan város, amely a Szakadék szélénél egy sziklába épült. Gyakorlatilag bevehetetlen volt. Srog egyike volt azon keveseknek, akikben az apja bízott.

      - Azért jöttem ide ezekkel az emberekkel, mert hallottam, hogy nagy változások vannak folyamatban Királyudvarhelyen – mondta mindent tudóan – A trón helyzete bizonytalan. Egy új uralkodóra – mégpedig kemény, igazi uralkodóra – van szükség a mostani helyett. A fülembe jutott édesapád akarata, miszerint téged szánt a trónra. Apád olyan volt, mintha a fivérem lett volna, és az ő szava számomra szent. Ha ez volt az akarata, akkor ez az enyém is. Azért jöttem, hogy tudassam veled, ha trónra kerülsz, az embereim felesküdnek rád. Azt tanácsolom, cselekedj minél előbb. A mai nap eseményei bebizonyították, hogy Királyudvarhelynek új uralkodóra van szüksége.

      Gwen csak állt tátott szájjal, hirtelen azt se tudta, mit válaszoljon. Nagy megtiszteltetésnek érezte és végtelenül büszke volt, ugyanakkor sok is volt neki ez az egész.

      - Köszönöm, uram – mondta – Hálás vagyok a szavaidért és az ajánlatodért. Jól megfontolom. Most azonban másra sem vágyom, mint hogy itthon üdvözölhessem a bátyámat és Thort.

      Srog meghajtotta a fejét, közben egy kürt hangzott fel. Gwen felnézett és már látta is a

      porfelhőt: nagy hadsereg közeledett. Egyik kezével eltakarta maga elől a napot, a szíve szárnyalt. Már innen érezte, kik azok. Az Ezüstcsapat, a király emberei.

      Élükön pedig nem más, mint Thor.

      Tizenegyedik fejezet

      Thor a sereggel lovagolt, több ezer katona tartott egy emberként győzedelmesen Királyudvarhely felé. Még mindig alig hitte el, ami történt. Büszke volt magára, büszke, hogy még akkor is kitartott, amikor a csata kimenetele már eldöntöttnek látszott. Nem süppedt félelembe, hanem szembenézett azokkal a harcosokkal. És még mindig meg volt döbbenve, hogy valahogy túlélte ezt az egészet.

      Az egész csata szürreálisnak tűnt, és annyira hálás volt, hogy képes volt használni az erejét – bár össze is volt zavarodva, mivel az erői nem mindig működött. Nem értette őket, sőt ami még rosszabb, fogalma sem volt, honnan jönnek, és hogyan hívhatja elő őket. Most még jobban tudatosult benne, mint eddig bármikor, hogy az emberi képességeire is meg kell tanulnia hagyatkozni – hogy tőle telhetően ő legyen a legjobb harcos, a legjobb katona. Kezdett ráeszmélni, hogy ehhez mindkét oldalára szükség van – a harcosra és a varázslóra egyaránt – már ha egyáltalán az volt.

      Egész éjszaka lovagoltak Királyudvarhely felé, Thor elképesztően elfáradt, ám izgatott is volt. Az első nap előbukkant a horizonton, a hatalmas ég a sárga és rózsaszín árnyalataiban pompázott.