A Hősök Küldetése . Морган Райс

asztalokat. A fiú mintha egy népünnepély kellős közepébe potytyant volna.

      Bármennyire elkápráztatták az élmények, továbbra sem felejtette el, hogy a légiót akarja megtalálni. Máris késésben volt, és még be kell mutatkoznia.

      Odafutott az első emberhez, akit meglátott. Idősebb ember volt, vérfoltos kötényéből ítélve hentes, és ugyanúgy sietett, mint a többiek.

      – Bocsánatodat kérem, uram – mondta a fiú, és megragadta

      a karját. A hentes rosszallóan nézett Thor kezére.

      – Mit akarsz, fiam?

      – A király légióját keresem. Tudod, hol gyakorlatoznak?

      – Netán térképnek nézel? – fortyant föl a hentes, azzal elcsörtetett.

      Thort megdöbbentette ez a gorombaság.

      Odament a következőhöz, egy nőhöz, aki virágokat rakosgatott szét egy hosszú asztalon. Sok más nő is állt ennél az asztalnál, akik ugyanolyan szorgalmasan dolgoztak. Thor úgy vélte, valamelyikük csak tud válaszolni a kérdésére.

      – Bocsánatodat kérem, asszonyom! – mondta. – Nem tudod véletlenül, merre gyakorlatozik a király légiója? A nők összenéztek és kacagtak. Néhányuk alig pár évvel volt

      öregebb a fiúnál. A legidősebb ránézett.

      – Rossz helyen keresed őket – mondta. – Mi itt az ünnepségre készülünk.

      – De nekem azt mondták, hogy a légió Királyudvarhelyen kap kiképzést – felelte zavartan Thor.

      A nők ismét nevetni kezdtek. A legidősebb csípőre tette a kezét és a fejét csóválta.

      – Úgy csinálsz, mintha először járnál Királyudvarhelyen. Van fogalmad róla, milyen nagy? Thor elvörösödött, és amikor a többi nő ismét nevetgélni kezdett, otthagyta őket. Nem tűri, hogy rajta szórakozzanak!

      Tucatnyi kanyargós utcát látott, amelyek mindenfelé elágaztak az udvarban. A kőfalakon is legalább tucatnyi bejárat volt. Nyomasztották ennek a helynek a méretei és az arányai. Elszorult a szíve, hiszen akár napokig is keresgélhet anélkül, hogy megtalálná célját.

      Eszébe jutott valami: egy katona biztosan tudja, hogy a többiek hol gyakorlatoznak. Félt ugyan odamenni a király valamelyik katonájához, de belátta, hogy ezt kell tennie.

      Odasietett a fal legközelebbi kapujához, abban reménykedve, hátha nem kergeti el a vigyázzállásba merevedett katona.

      – A király légióját keresem – mondta a fiú a legbátrabb hangján.

      A katona úgy bámult a levegőbe, mintha semmit sem hallott volna.

      – Azt mondtam, a király légióját keresem! – ismételte hangosabban Thor, aki elhatározta, hogy észreveteti magát.

      Eltelt még néhány másodperc. Azután a katona lenézően végigmérte.

      – Meg tudnád mondani, merre van? – nógatta a fiú.

      – Mi dolgod neked velük?

      – Nagyon fontos dolgom van! – makacskodott Thor, azt remélve, hogy az őr nem faggatózik tovább. A katona elfordította a fejét, ismét maga elé bámult. Thornak elszorult a szíve, attól félt, sose kap választ.

      De némi idő után, amit a fiú egy örökkévalóságnak érzett, a katona mégis válaszolt: – Menj a keleti kapuhoz, onnan északnak tarts, amíg oda nem érsz a harmadik kapuhoz. Ott fordulj jobbra, majd ismét jobbra. Menj át a második boltív alatt, és ott lesz a gyakorlóterük. De én mondom neked, csak az idődet pocsékolod: nem foglalkoznak látogatók szórakoztatásával.

      Thornak csak ennyire volt szüksége. Egy pillanatot sem vesztegetve keresztülszaladt a téren, követve az iránymutatást, amelyet folyamatosan ismételt magában, nehogy elfelejtse. Észrevette, hogy a nap magasabbra hágott az égen, és csak azért imádkozott, hogy ne érkezzen túl későn.

      Futott a kagylóhéjakkal szegélyezett úton, jobbra-balra kanyarodott, legjobb tudása szerint próbálva betartani a kapott utasításokat, remélve, hogy nem vezették félre. Az udvar végében meglátta a kapukat, kiválasztotta balról a harmadikat. Berohant rajta, majd mindig jobbra kanyarodott az elágazásoknál. Éppen szembe ment a forgalommal, mert ezrek érkeztek a városba, és a tömeg minden perccel sűrűbb lett. A tolongásban összeütközött lantosokkal, bűvészekkel, vándor énekmondókkal, és mindenféle mulattatóval, akik valamennyien az ünneplőjüket viselték.

      Elviselhetetlen gondolat volt, hogy nélküle kezdjék el a válogatást. Igyekezett nagyon figyelni, miközben sorra vette a kanyarokat, és leste, látja-e már jelét a gyakorlótérnek. Átment egy boltív alatt, befordult egy újabb utcába, és ekkor a meszszeségben felbukkant valami, ami talán a gyakorlótér volt: egy szabályos kör alakú, kőből épült kis aréna.

      Tüdeje majd szétpattant a rohanástól. A kapunál két őr előrelépett, és leengedték a lándzsáikat, eltorlaszolva az utat. Egy harmadik őr fölemelte a kezét.

      – Állj! – parancsolta.

      Thor lihegve megtorpant. Alig bírt magával az izgalomtól.

      – Ti ezt… nem… érthetitek… – Zihálása szavakra tagolta a mondatot. – Be kell mennem. Elkéstem.

      – Miről?

      – A válogatásról.

      Az őr – himlőhelyes, alacsony, testes ember – előbb a két társára sandított, akik egykedvűen néztek rá vissza, azután lenézően mérte végig Thort.

      – Az újoncokat órákkal ezelőtt hozta be a királyi transzport. Ha nem hívtak magukkal, akkor nem léphetsz be.

      – Nem érted! Nekem muszáj…

      Az őr megmarkolta Thor ingét.

      – Te nem értesz, pimasz kölyök. Hogy merészelsz idejönni és

      beszemtelenkedni? Most pedig tűnj el, mielőtt vasra vernélek! Ellökte a fiút, aki fél ölnyire visszatántorodott.

      Thornak fájt a mellkasa a lökéstől, de még jobban fájt a viszszautasítás. Fel volt háborodva. Nem azért jött el idáig, hogy kidobja egy strázsa, anélkül, hogy bizonyított volna. Ha törik, ha szakad, be fog jutni.

      Az őr visszafordult az embereihez. Thor lassan elkullogott, és az óramutató járásának irányában megkerülte a kör alakú épületet. Kész volt a terve. Addig ment, amíg el nem tűnt az őrök szeme elől, majd lassú futásban elindult a fal tövében. Ellenőrizte, hogy biztosan nem látják-e az őrök, azután száguldásig gyorsított. Már félig megkerülte az épületet, amikor észrevett egy másik bejáratot. Magasan a falon boltíves nyílások voltak, amelyeket berácsoztak. Az egyik nyílásból hiányoztak a vasrudak. Ordítást hallott. Földobta magát a peremre, és benézett.

      Szívverése meglódult. Bent, a hatalmas, kör alakú gyakorlótéren újoncok tucatjai – köztük a bátyjai – álltak tizenkét Ezüstlovag előtt. A király emberei járkáltak, méricskélték a fiúkat.

      Az újoncok egy másik csoportja oldalt, egy katona felügyeletével hajított lándzsát egy távoli célpontra. Egyikük épp elvétette.

      Thor vére forrt a méltatlankodástól. Ő eltalálta volna azt a célt; legalább olyan jó, mint itt bármelyik. Csak mert fiatalabb, és egy kicsit alacsonyabb, nem tisztességes, hogy kihagyták.

      Váratlanul megmarkolták az ingét, és lerántották az ablakból. Hanyatt esett, beverte a hátát, tüdejéből kiszaladt a levegő.

      Felnézett, meglátta a kapuőrt, aki gúnyosan vigyorgott rá.

      – Mit