Interjúk A „rövid” 20. Századból. Marco Lupis

végül elismerte, hogy Chen a kortárs filmművészet mestere.

      Az eddig hatmillió dollárba kerülő Csábító hold bizonyos mértékig jelképezi a kínai filmipar jelenlegi helyzetét: már nem teljesen elnyomott, de még nem is teljesen liberalizált, világszerte vetítik, de szilárdan kínai alapokon áll, valamint egyszerre kozmopolita, mégis szűklátókörű. A forgatási helyszín pedig a modern Kína leképeződésének tűnik.

      A film sztárjai a „három Kína” jelenlegi krémje: Hongkong (Leslie Cheung), Tajvan (Kevin Lin) és a Kínai Népköztársaság (Gong Li). A rendező egy pekingi értelmiségi, a producer, Hsu Feng pedig a tajvani filmművészet egykori sztárja, aki egy üzletemberhez ment feleségül Hongkongba, ahol a nyolcvanas években megalapította a Tomson Films nevű vállalatot. Sőt, Hsu volt az, aki nyolc évvel ezelőtt rábeszélte Chent, hogy vigye vászonra Lilian Lee Isten veled, ágyasom! című regényét.

      Bár Chen legújabb rendezésével kapcsolatban nagy a felhajtás, a kritikusok és a közönség leginkább a film vitathatatlan sztárja, Gong Li szereplése miatt izgatott. A harmincegy éves színésznő jelenleg kétségkívül a világ leghíresebb kínai nője. Korábbi filmjei közé tartozik a Vörös cirokmező (1987), a Vörös lámpások (1991) és az Isten veled, ágyasom! (1993). Nemrég ért véget nyolcéves kapcsolata Zhang Yimouval, a rendezővel, aki világsztárrá tette, és akivel tavaly forgatta utolsó filmjét, a Sanghaji maffiát.

      Gong nyugati sikerei ellenére is ízig-vérig kínai maradt.

      Beleegyezett, hogy a forgatási nap végeztével exkluzív interjút ad a Panorama számára.

       Egy újabb nagyszabású film az ön számára, és egy újabb régi történet, amely ezúttal az 1920-as évek Kínájában játszódik. Mit gondol, miért van ez így?

      Azt hiszem azért, mert Kína csak nemrégiben nyitotta meg kapuit a nagyvilág felé. Azóta a kínai mozi nagyobb stílusbeli és kulturális szabadságot élvez. A cenzúra éveken át nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszott a kínai filmművészetben és az általa feldolgozott témákban, van azonban egy művészi magyarázat is – ha lehet ezt annak nevezni: sok kínai rendező gondolja úgy, hogy jó dolog olyan eseményekről filmet készíteni, amelyek a kulturális forradalom előtti időkben történtek. Ezáltal felidézhetők az akkori események és maga a korszak. És talán azt is gondolják, hogy a nemzetközi közönség számára még túl korai lenne olyan közelmúltbeli eseményekről szóló filmeket látni, amelyek még túl frissen és fájdalmasan élnek az emberek emlékezetében.

      Ön a világ leghíresebb kínai nője. Érzi a „nagykövetséggel” járó felelősséget?

      Őszintén szólva a nagykövet kifejezés egy kicsit megrémiszt. Számomra túl hangzatos! Mondjuk inkább, hogy úgy érzem, a filmjeimen keresztül hidat építhetek a kínai és a nyugati kultúra, illetve történelem között. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy önök nem sokat tudnak a modern Kínáról. Ezért nagy büszkeséggel tölt el a gondolat, hogy valamelyik filmem segíthet abban, hogy a Nyugat megismerje a népünket és azt, ahogy élünk.

       Sajnos a közelmúltban a világ Kínáról alkotott képe a tömeges kivégzésekről és a „haldokló szobákkal” rendelkező árvaházakról szólt. Ez tényleg így van?

      Kínának számtalan problémája van, ez tagadhatatlan. Különösen, ha valaki úgy dönt, hogy csak a negatívumokat nézi, és figyelmen kívül hagyja a pozitívumokat. Ha egy országnak csak az egyik oldalát nézzük, akkor nem látjuk a teljes képet. Kína hatalmas ország, több mint egymilliárd lakossal, így hatalmas különbségek vannak. Nem lehet csak úgy, sommásan ítélkezni.

      Mikor fogadta el Ruyi szerepét a Csábító holdban?

      Igazából a szerencsén múlt. Vagy talán a sors kezén. Már elkezdődött a forgatás, amikor egy tajvani színésznő kilépett, így az utolsó pillanatban ajánlották fel nekem a szerepet. Tudta, hogy a kínai kritikusok az Elfújta a szélhez hasonlítják a Csábító holdat?

      Tényleg? Miért?

      Nem a történet, hanem a szereposztás miatt. Chen több tucat színésznőt hallgatott meg a szerepemre, ugyanúgy, ahogy több színésznőt is elvetettek, mielőtt Vivien Leigh-t választották Scarlett O’Hara szerepére. Szóval már elkezdték a forgatást, amikor csatlakoztam a produkcióhoz. Nem volt könnyű dolgom. Egy elkényeztetett, gazdag kislányt játszom, ami egyáltalán nem hasonlít a szokásos szerepeimhez.

       Ez most a kínai film aranykora, nem igaz? Vannak olyan rendezők, mint Chen, és olyan színészek, mint ön, de vannak olyanok is, mint John Woo és Ang Lee, akik Hollywoodban futottak be.

      Azt hiszem, ennek az az oka, hogy a kínai rendezők képesek ötvözni a példaértékű filmművészetet a kultúránk egyedi bájával és stílusával.

      Hogyan kezdte a színészi pályát?

      Teljesen véletlenül. Fiatalabb koromban szerettem énekelni. Egy nap az énektanárom azt mondta, menjek el vele megnézni egy tévéműsort, amelyet Santungban forgattak. Emlékszem, egy nő volt a rendező. Amikor meglátott engem, úgy gondolta, hogy szerepet kell kapnom, ezért a kezembe nyomta a forgatókönyvet. Csak egy kis szerep volt, de ő úgy vélte, hogy született tehetség vagyok. Azt mondta anyámnak: „A lánya színésznő kell, hogy legyen.” Sikerült meggyőznie, így két hónappal később beiratkoztam a pekingi Központi Színművészeti Akadémiára. Nagyon keményen tanultam, elkezdtem kisebb szerepeket kapni, és a többi – ahogy mondani szokás – már történelem!

       Az idejét részben Pekingben , részben Hongkong tölti. Az újságok tele vannak új párkapcsolatával egy hongkongi üzletemberrel. Gondolja, hogy végleg odaköltözik?

      Nem hiszem. Szeretem Hongkongot, mert nyüzsgő és remekül lehet vásárolgatni. Ugyanakkor idegesítő. Peking más. Az emberek megállítanak az utcán, és mindenféléről beszélgetnek. Hongkongban minden a pénzről szól.

      Elege van abból, hogy a sajtó beleüti az orrát a magánéletébe?

      Azt hiszem, ez országfüggő. Főleg az ázsiai sajtó közöl gyakran kellemetlen vagy kitalált történeteket. A nyugati lapok magasabb színvonalat képviselnek.

       Kínában is fontos, hogy egy színésznő szép legyen?

      Úgy gondolja, hogy szép vagyok?

       Nyugaton szexszimbólumként tekintenek önre.

      Ez nagyon kedves, de én nem érzem magam szexszimbólumnak. Talán azért van nekünk, kínai nőknek bizonyos vonzerőnk vagy bájunk, mert annyira mások vagyunk, mint a nyugati nők.

      Mik a tervei a jövőre nézve?

      Szeretnék férjhez menni és gyerekeket szülni. Szerintem a család nagyon fontos egy nő életében. Ha nincs családod, nem tudod belevinni a mindennapi élet élményeit a munkádba.

      És vannak tervben további filmek?

      Jelenleg nincsenek. Rengeteg forgatókönyvet olvasok, de eddig egyik sem fogott meg. Nem fogadok el akármilyen szerepet csak úgy.

      Fontolóra venné, hogy nyugati rendezővel dolgozzon?

      Ha lenne olyan szerep, amely kínai nőként nekem való, persze... miért ne?

      Van