Hallatlan kiváncsiság. Gardonyi Geza

donyi Géza

      HALLATLAN KIVÁNCSISÁG

      HALLATLAN KIVÁNCSISÁG!

      Bizony a karácsonfát a gyermekek meglátták.

      Az apa ismerős székelytől vette a piacon és csak hazaküldte.

      – Adja csak be a konyhába!

      A két gyermek éppen ott volt. (Janika ötéves, Mancika négyéves.) Csak elámultak a nagy zsámolyka-lábu fenyőfán. Azelőtt Jézuska hozta a karácsonfát, nem székelyember. Éshát a karácsonfa ezelőtt tele volt gyertyácskával és csillogó ajándékkal.

      Az anya meg is zavarodott.

      – Az idén előreküldték a fát, – magyarázta a gyermekeknek, – és Jézuska majd itt rakja rá az ajándékokat.

      A gyermekek elfogadták ezt a magyarázatot. Az utóbbi hónapokban sok mindenféle szokatlan történt velök.

      Különösen Pistukának a távozása.

      Pistuka ikertestvére volt Janikának, éshát már a mamuka keblén összeszoktak. El se lehetett képzelni, hogy valaha az életben elválnak. Egy órára se lehetett elképzelni, hogy elválnak.

      Az őszszel aztán mi történik:

      Pistuka egyszercsak hallgataggá válik. Se étel, se játék nem kell neki. Szédül a feje, és tüzes-meleg a homloka. A kezecskéje is. A házban orvos bácsi jelenik meg. Pistukát beviszik apukának a dolgozó szobájába. Ott le is fektetik. Vaságyacskát hoznak, abba fektetik.

      Janika aggodalmasan nézi és hallgatja, hogy mik történnek Pistukával? Csak Mancika játszik tovább: öltözteti a bábuját, mintha semmi se történt volna.

      Mikor az orvos bácsi eltávozik, Janika felnyullászkodik a kilincshez: most már talán be lehet menni Pistukához?

      Anyuka azonban visszaparancsolja:

      – Mit akarsz? Látod, hogy fekszik.

      – Én is fekszek.

      S a beteg megszólal:

      – Hadd jőjjön be Janika.

      – Nem szabad!

      S mamuka ráfordítja a kulcsot az ajtóra.

      Janika elszontyolodik. Mancival ő egymaga nem tud játszani. Egy óra múlva odamegy megint az ajtóhoz. És kiált:

      – Pistuka!

      – No? – hangzik bágyadtan belülről.

      – Soká fekszel még?

      – Nem tudom.

      – Ne feküdj sokáig.

      – Nem is.

      A beszélgetésnek mamuka vet véget:

      – Mit kiabálsz itt? Zavarod a szegény beteget!

      Mamuka igen haragos. És a szeme csupa könny.

      Délben megérkezik apuka. Professzor ő a gimnáziumban. Aki professzor, mindent tud. De itt olyasmi történt, amiben ő sem bizonyos, mert igen csóválja a fejét, és igen gondolkodik.

      Délben megszólal Janika:

      – Pistuka nem eszik velünk?

      – Nem.

      – Mikor mehetek be Pistukához?

      – Majd ha meggyógyul.

      – Mikor gyógyul meg Pistuka?

      – Majd az orvos bácsi megmondja.

      Az orvos bácsi el is jár a házhoz. Kétszer is egynap. Aztán háromszor is. Pistuka már nem felel, ha Janika kiált az ajtónál. Mamuka egyre többet sír.

      Egyszer aztán apuka is sír, és azt mondja:

      – Most már bejöhetsz Pistukához.

      Hát csuda azt látni: két igen nyúlánk gyertya… Sok virág között kis ezüst koporsó… Kis ezüst koporsóban Pistuka.

      Az-e?

      A cseléd fölemeli Janikát.

      Hát csakugyan Pistuka. A szeme be van hunyva, és az arca igen fehér.

      – Pistuka, – szólítja halkan a kis testvér.

      Pistuka azonban nem nyitja ki a szemét.

      És nagy a sírás a házban mindenfelé: szobában is, konyhában is.

      – Nincs többé testvérkéd! – sírja mamuka.

      Janika is sír, dehát reméli, hogy majdcsak történik valami, és Pistuka megint fölkel.

      Másnap azonban beszögezik Pistukát és elviszik. Szép hintón viszik, éneklések és beszédek között. Gödörbe bocsátják a temetőben.

      – Vess rá te is egy marok földet.

      Janika csak akkor látja, hogy igazán nem lesz többé testvérkéje. Sír és napokig sír. Játékra nincs kedve.

      – Kivel játszszon?

      Csak Pistukával lehet játszani, – Pistuka meg nincs többé.

      Ha nem sír is, üldögél, mint a beteg madár.

      És semmi ajándék, semmi kedveskedés meg nem vígasztalja.

      – Mér halt meg? – kérdezi szomorúan, – mér halt meg?

      – Isten vette el.

      – Mér vette el az Isten?

      – Hogy angyalka legyen.

      – Hát akkor én is…

      Mamutra sírva ragadja karjai közé:

      – Nem, te nem!

      Mindezek zavaros ügyek és gondolkodásra késztők. Janika naphosszat üldögél a zsámolyon, és bágyadtan néz maga elé, mint a lógófejű vének.

      Mégis az, hogy angyalka lett a testvérkéjéből, valamennyire megnyugtatja. Látta már a nyáron a csillagokat az égen. Akkor mondták neki, hogy azokon túl laknak az angyalok. Hát Pistuka is már ott lakik, és ő is angyal.

      És Janikának lassankint megtér az étvágya is, és játszik, – amennyire lehet, – Mancikával.

      A karácsonfa tehát megérkezett volna egyelőre pőrén. Be is állították apukának a dolgozószobájába. Dehát még karácson három alvás. Azalatt sokat tünődhetnek, hogy milyen lesz majd a nagy karácsonfa? Milyen lesz, ha majd Jézuska megrakja ajándékokkal.

      Az már magában is örvendetes bizonyosság, hogy a fát előreküldte. Az utóbbi hetekben nem egyszer történt, hogy mamuka kétségeskedett a karácsonfa megérkezésén. Mindig kétségeskedett, valahányszor játék közben megkülönböztek és Mancika panaszkodott. Hiába: Mancika a gyöngébb fél és igen árulkodó természetü, és két oktávval feljebb rí, mint az ügy természete szerint ríhatna. Janika bele is zavarodik mindig a mentegetődzésbe: neki is két oktávval feljebb kellene mentegetődznie, de a tulságoskodást csak a hosszúhaju érti. Hát csak ennyit tud mondani:

      – Mancika kezdte…

      Mamuka igen haragszik:

      – Nohát nem kaptok karácsonfát, – mondja határozottan, – Jézuska csak a jó gyermekeknek hoz, tudhatjátok.

      A két gyermek elszontyolodik. Dehát hiába: vannak olyan percek, hogy teljesen megfeledkezik a gyarló ember a karácsonfa feltételeiről.

      Node hálistennek, Jézuska figyelmét mégis csak elkerülte valahogyan a sok rosszalkodás. Most már apuka se kétségeskedik. Sőt délben meg is kérdezgeti:

      – Mit szeretnél, hogy hozzon a Jézuska.

      – Konyhát, – mondja Manci.

      – Csákót és kardot, – mondja megvidámultan Janika.

      – Képeskönyvet, – mondja Manci.

      – Nekem is. Amelyikben oroszlán is van, olyat.

      – Az enyimbe páva legyen és trucc.

      Apuka rábólint:

      – No csak imádkozzatok este szépen, és kérjétek a Kisjézuskát, hogy hozzon.

      S a két gyermek imádkozik