A férfi és a nő. Mikula László

esetben hoznak döntést a megérzéseik alapján.”

      Azért emeltem be ezt a kiemelést a végkövetkeztetéseimbe, mert a vallásos emberek többsége a kognitív („https://idegen-szavak.hu/kognitív: megismerő, a megismerésre vonatkozó; gondolkodáson alapuló képesség”) képességek tekintetében gyengébb teljesítményt produkálnak, mint az ateisták. Ez a tényszerűség pedig abba a veszélyes irányba viszi el a társadalmakat, amelyekre jellemző a diktatórikus vezetési hajlam gyakorlása, hiszen az emberek nem a tényszerűségben hisznek, hanem az érzéseik által tapasztalt vélelmezésekben. Ha végigtekintünk a kereszténység elmúlt 2000 évén, könnyen belátjuk, hogy a vallás semmilyen más célt nem szolgált, mint a hatalom gyakorlását és az uralkodást az emberek felett! Ide kívánkozik megjegyzésként, hogy a jelenkor egyes vezetői miért hangoztatják fennen, hogy a vallási alapú fejlődés az egyedüli igaz út az ember számára? A válasz egyszerű: a vallás alapmechanizmusai 2000 évig háborítatlanul működtek és az embereket tudatlanságban igyekeztek tartani ahhoz, hogy könnyen irányíthatóak és vezethetőek legyenek abból a célból, hogy a hatalmuk biztos kézben legyen, és főleg a hatalom következménye: az anyagi javak birtoklása.

      Nézzük tovább Bács Bogi szerző által vázolt apokrif teremtéstörténetet:

      „Az Ószövetségben az Úr parancsával teremti a világot: Legyen! Az Újszövetségben viszont a világ születéséről semmit sem tudunk meg, mivel Jézus erről szóló tanításai helyett a keresztények az ótestamentumi teremtéstörténetet vallják. Pedig legbelső tanítványi körének a Megváltó részletesen feltárta a Teremtés folyamatát: hogyan vált a megnevezhetetlen Abszolútum teremtő Atyává és Anyává, miként árasztotta ki magából a világokat, és mindezekben neki, mint Isten Fiának, mi volt a szerepe.”

      Érdekes a szerző azon kritikai észrevétele, amely arra irányul, hogy az Újszövetségben miért nincs a teremtésről szó. Mi is az Újszövetség?

      „https://hu.wikipedia.org/wiki/Újszövetség: Jézus Krisztus tanait írják le.”

      Fontosnak tartom ezt a szókapcsolatot: „Jézus Krisztus tanait”. Nagyon sok írott dokumentum kutatható, kezdve a kanonizált evangéliumoktól az apokrif evangéliumokig, amelyek mind Jézus tanításait próbálják összefoglalni. Egy nagyon fontos tényt szeretnék kihangsúlyozni: mivel Jézus Krisztus írástudatlan volt – állítólag, bár ezt senki nem tudja igazolni, sőt cáfolni sem –, a saját kezétől semmilyen írott dokumentum nem került elő, legalábbis eddig.

      Mindazok az „evangéliumok”, amelyek Jézus Krisztus tanításait foglalnák össze, lehetnek szépirodalmi alkotások is, ha abból indulunk ki, hogy a többsége mikor íródhatott, azaz Jézus Krisztus „halálától” számítva, a mai tudomány adta lehetőségeket felhasználva megállapítani az iromány keletkezésének dátumát erősen kétséges! Kimondhatjuk: valami hogyan lehet egy ember gondolata, ha néha több száz év telt el, amikor leírásra került? Erre a hiedelem-imádók azt mondhatják, hogy másolatok! Lehet, de addig ne tekintsük elfogadható dokumentumnak, amíg az eredetit nem találták meg! Visszatérve az eredeti gondolathoz…

      Az tény, hogy az Újszövetségben nincs szó teremtésről. Miért is kellene? A Biblia az Ószövetségi teremtéstörténetet fogadja el. Járjuk körül ezt a helyzetet kicsit részletesebben!

      Mikor íródott az Ószövetség? Kb. i.e. 350 körül. Miről is szól? Többek között arról, hogy a kor embere hogyan élt, milyenek voltak a társadalmi viszonyok, és a véleményüket, hogy az a Világ és benne az ember miként jöhetett létre. Erről részletesen az előző fejezetben írtam. Az Újszövetséget Jézus Krisztus távozása után írták, a kiválasztott evangéliumokban (kanonizált) leírtak alapján. Mindazok a tanítások, amelyeket állítólag Jézus Krisztus a tanítványainak (apostolok) elmondott, és nem is biztos, hogy az eredeti szerző tollából, sőt ki tudja, hányadik másolata. Azokat valakik leírták – még az sem biztos, hogy az apostolok –, az meg szinte biztos, hogy Jézus Krisztus semmit nem írt le, ennek nyomai nem lelhetők fel. Tehát kézen-közön valaki leírt valamit, néha több 10 emberöltő után, és ezt tekintsük a Krisztus által tanítottaknak? Ebből két következtetés vonható le.

      Az egyik: Jézus Krisztus egyáltalán nem mondott ilyeneket, amelyeket a későbbiekben valakik megtaláltak és Jézus szavainak tulajdonítanak.

      A második: mondott valamit, de az idő és a hallgató szubjektuma (apostolok) olyan irányba torzították, hogy a végeredménynek semmi köze a Jézus által elmondottakhoz.

      Mindkét állítás vélelmezés, de azt a tényt, hogy a Biblia és az apokrifek tartalma mennyire fogadható el egy Jézus Krisztus nevű ember tanításaiként, semmi nem bizonyítja.

      Folytatva a cikk értelmezését…

      „E fantasztikus tanításokat – melyek a modern fizika, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: is összhangban állnak – csakis az apokrif iratokban találjuk meg.”

      Kezdeményeztem a cikkíróval való kapcsolatfelvételt, hogy megkérdezzem, az apokrif evangéliumokban leírt teremtéstörténeteknek milyen kapcsolatuk van a tudománnyal, nevezetesen a fizikával? Nem sikerült a kapcsolatfelvétel, mert az általam részére átküldött bibliakritikámból kiderült az ateista álláspontom, és ez nem fért össze az ő gnosztikus hitvallásával, így a kapcsolatfelvételt elutasította.

      Miután áttanulmányoztam a Hihetetlen magazin 2018. szeptember-decemberi különszámának cikkét a tiltott evangéliumokról, rá kellett jöjjek, hogy a tiltott evangéliumok is ugyanolyan irányultsággal íródtak (nem tudni, kinek a keze által), mint a kanonizált Bibliában olvasható álláspontok. A különbség az, mint oly sok más területen, hogy megkérdezel három embert egyazon helyen és időben elhangzott előadás tartalmáról, és láss csodát, három különböző vélemény alakul ki. Ebben nincs semmi különlegesség, a probléma az, hogy ez a kereszténységnek nevezett elnyomó ideológia már 2000 éve mételyezi az embereket, és nem engedi kitörni őket az objektív valóságba!

      Folytatva a cikk értelmezését:

      „Az Ószövetség és a krisztusi tanítások összeolvasztása miatt érthető, hogy az Újszövetség egy árva szót sem szól a teremtésről. Hiszen Mózes első könyve, a Genezis világosan elbeszéli, miként alkotta Jahve, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: Legyen! Ám ez csakis addig kielégítő, amíg kizárólag a kanonizált Bibliából indulunk ki – ahogy azt a keresztények többsége teszi.

      Amióta azonban 1945-ben előkerültek a Nag Hammadi kódexek, lehetőségünk nyílt megismerni a gnosztikus – azaz őskeresztény – teremtéstörténetet. Ezt elolvasva rögtön rájövünk, miért is nem próbálkoztak az egyházatyák az ótestamentumi verzióval való összeegyeztetésével: akkora különbségek vannak köztük, hogy ez abszolút lehetetlen lett volna. Ám mivel a jahvei modellt az egyházatyák mindenképpen be akarták emelni a kereszténységbe, inkább a jézusi változatot ejtették.

      A másik ok, amiért az eredeti teremtéstörténet kimaradt a kanonizált Szentírásból, az, hogy ezek titkos tanítások voltak, melyeket Jézus csak a legszűkebb tanítványi körének tárt fel. Olyan mély misztériumokról van szó ugyanis, amely az emberek többségének első hallásra-olvasásra homályos zagyvaságnak tűnhet. Megértésükhöz a racionális én kikapcsolása, nagyon mély átszellemülés és a hétköznapi gondolkodásunktól való elszakadás szükséges, ami pedig meghaladta a legtöbb egyházatya képességeit. Egyszerűen fogalmazva: mivel az ortodox keresztény teológusok nem foglalkoztak ezotériával – azon kívül, hogy így, ismeretlenül is ostorozták, támadták azt –, fel sem fogták Jézusnak ezeket a szó legtisztább értelemben véve ezoterikus tanításait.”

      Érdekes