Visszatérés. Michael Lackner

      - Nem tudom, a többi helyszínen készült képeken nem látszik semmi, ennek alaposan utána kell járni. Sajnos sok esetben a laptopon levő információk nagyon nagyvonalú nyomozásról árulkodnak – kritizált egy kicsit Jack. – Nyilván senkinek sem tűnt fel ez az apróság, már persze ha igaz az, amit gondolok.

      - És Memphis, ott is volt fel nem robbant bomba? – Peter elengedte Jack megjegyzését, részben mert egyetértett vele, részben mert nem akart felesleges vitát gerjeszteni.

      - Memphisben két merénylőn műszaki okokból nem robbant fel a testükre szerelt bomba. A zsinórok nem fonottak és nem zöld-sárga színűek voltak. Amiből arra következtetek, hogy ezeket nem az általam előbb említett bombaszakértő készítette, hanem egyszerű amatőr munka. Persze ehhez bizonyítani kell, hogy a harmadik merénylőn a robbanómellény tartalmazta a fonott zöld-sárga zsinórt. Ha nem sikerül, akkor valószínűleg Memphis nem része a sorozatnak.

      - Továbbra sem értem a zöld-sárga zsinór esetleges szerepét, mint összekötő elem Magyarország, Afganisztán és a mai Amerika között. Nem tudhatunk többet ennek a lehetséges magyarázatáról? Mi köt össze egy, a második világháborúban harcoló partizáncsoportot egy modern terroristával? – kérdezte Nick Morrison.

      - Josef Nagy, amikor elvitték az oroszok ’45 őszén, a harmincas éveinek elején járt. Valószínűsíthetően nem halt meg a „malenkij robotban”, hanem megházasodott valahol a Szovjetunióban, gyereke vagy gyerekei születhettek. Nem hiszem, hogy a nyolcvanas évek elején közel hetvenévesen ő készítette volna a bombákat harctéri körülmények között. Talán átadta a tudást valamelyik fiának, aki a szovjet hadsereg katonája lehetett Afganisztánban. Ez az ember most a hatvanas éveiben járhat, lehet, hogy a Szovjetunió szétesését követően elhagyta az országot, és az Államokban telepedett le. Természetesen nem tudom, hogy mi az összefüggés a személye és a merényletsorozat között, de egy lehetőség, melynek utána kell járnunk. Ez a bombakészítési technika, – annak veszélyessége miatt – nagyon ritkán alkalmazott. Ha itt előbukkant, az nem a véletlen műve; annak oka van.

      - Mivel a memphisi és a Salt Lake City-i támadók is kelet-európai származásúak voltak, nem lehetséges, hogy mindez, ami az elmúlt hónapokban történt, a kelet-európai maffiához köthető? – kérdezte Bogdanov ügynök. – Vagy esetleg, ami még rosszabb, közvetlenül Oroszországhoz?

      - Nem valószínűsítem, mert nem látok indokot rá, hogy ez miért szolgálná a maffia érdekeit. A maffia általában nem szereti felhívni a figyelmet magára, illetve ha ők lennének a háttérben, már jelentkeztek volna a követelésükkel. Azt, hogy a kelet-európai, orosz, szerb maffia szövetkezne az orosz állammal, és általános káosz kirobbantásával át akarná venni a hatalmat az Államokban, azt még én is elképzelhetetlennek tartom.

      - De ne feledjük – vágott közbe Nicholson ügynök –, hogy vannak arra utaló jelek, miszerint az oroszok kibertámadásokkal, fake news-internetoldalakkal befolyásolni akarják az amerikai választásokat annak érdekében, hogy a számukra kedvezőbb elnök kerüljön hatalomra.

      - A kibertámadás nem azonos a bombatámadással, ne keverjük a kettőt össze – reagált Jack a kollégája szavaira. – Az oroszok ennyire messze még nem mennek el. Érzésem szerint a kelet-európai szál mellékes, nem itt kell keresni a megoldást. Én inkább valamilyen szektát keresnék, ahol a szektavezér személyes motivációja állhat a háttérben. Sajnos még nem tudjuk, hogy mi ez a motiváció; ahogy előbb mondtam, lehet politikai, vallási, vagy bármi más. Megérzésem szerint ez a történet húsz, huszonöt évvel ezelőtt kezdődött a gyerekrablásokkal, de pontosan mi váltotta ki azt, hogy a háttérben álló irányító idén indítsa a merényletsorozatát, és mikorra tervezi a csúcspontot, arról halvány fogalmam sincs.

      - Milyen csúcspontra gondolsz? – kérdezett közbe meglepetten Peter.

      - Konkrétan nem tudom még, de ez így önmagában logikailag értelmetlen. Havonta egy merénylet. Miért, mi célból? Kell lenni egy csúcspontnak ebben a folyamatban, amikor valami nagyot fog szólni, drámaian nagyot. Havonta egy merénylet – bocsánat, hogy cinikusan ezt mondom –, egy idő után megszokja a közvélemény. Már nem fog pánikot kelteni: életünk része lesz, mint az influenzajárvány. Nem beszélve arról, hogy az öngyilkos merénylőjelöltek száma sem lehet végtelen. Ez egy felvezető sorozat, ami egy olyan eseménybe fog torkolni, ami romba döntheti Amerikát. Ez lehet egy cél, de hogy miért? Nem tudom, de érzem, hogy van ilyen terv, illetve erre készülnek – jósolta apokaliptikus meglátását Jack, ami láthatóan sokkolta a jelenlévőket.

      - Ha már kitaláltál egy szektavezért a semmiből, akkor azt is meg tudod magyarázni, hogy tényleg erre készült 20-25 éven keresztül? – láthatóan fogytán volt Peter türelme, Jack elképesztő okfejtését hallva.

      - Nincsenek bizonyítékaim, csak elméleteim. A szektavezér is csak egy elmélet. Lehetséges, hogy erre készült huszonöt éven keresztül. Ezért rabolta el a gyerekeket, és erre készítette fel őket. Nem tudok megmagyarázni semmit. Nem biztos, hogy a történtek mögött egy szektavezér áll, de lehetséges. Lehetséges, hogy sok évvel ezelőtt ezért rabolta el gyerekeket, és erre készítette fel őket. Az is lehetséges, hogy nem ezért rabolta el őket, és nem erre készült, de az idők folyamán az események ebbe az irányba fordultak, és ez lett belőle. Elméleteket gyártok, tornáztatom az agyam, remélve, hogy a jelenlévőknek is van bármilyen lehetséges magyarázata a történtekre. S talán így közelebb jutunk a megoldáshoz. Gondoltam, ebben te is partner lehetsz – vágott oda főnökének.

      - A beszélgetésünk elején kategorikusan kizártál két merényletet a sorozatból. Miért? – tette fel a kérdést az irodavezető, mint aki nem hallotta Jack pimaszságát, de azért egy apró fintorral jelezte, hogy megjegyezte.

      - Miamit és Philadelphiát zártam ki. Miamiban a helyi Dade Főiskolán egy volt diák lövöldözni kezdett, szerencsére nem volt halálos áldozat. Dátum szerint sem illik a sorba, és bomba sem volt nála. Arról a fontos tényről nem is beszélve, hogy ő túlélte a támadást és a motivációja is kiderült azóta. Kirúgták a suliból és ezen bekattanva bosszút állt. Szóval Miami nem kérdés: semmi köze a többi merénylethez. Philadelphia egy kicsit összetettebb. Itt a Mariotte szálloda elleni merényletben meghalt a támadó, és ezenkívül van más hasonlóság is a többi esethez. De nem stimmel a dátum, egy nappal kilóg a sorozatból. Péntek helyett csütörtökön volt a merénylet. Igaz, másnap viszont nem volt támadás, ami azért olyan kérdéseket vet fel, amelyeket még nem tisztáztunk. Nem volt nála más fegyver, csak egy bomba. Igaz, ugyanez volt a helyzet február 6-án Portlandban is, amit viszont a sorozat részének tekintek. A támadó magányos volt, és nem a túlélésre játszott, ami egyezik az általános feltételezéssel az öngyilkos merénylőről. Ugyanakkor jóval idősebb volt a többieknél, és pontosan ismerjük a családi hátterét. Megtaláltuk a rokonait, akik vallomása szerint egyértelműen személyes ügyről lehetett szó. De egyelőre teljesen nem vetjük el ezt a helyszínt sem a sorozathoz tartozók közül.

      - Naponta kérek jelentést a munka előrehaladásáról – közölte Peter, lezárva a megbeszélést. – Minden szükséges segítség a csoport rendelkezésére áll. Eredményt akarok, mielőbb.

      - Ilyen egy igazi főnök – morogta Jack a többieknek. – Ezzel a maga részéről minden felelősséget átnyomott ránk.

      Peter hallotta ugyan a megjegyzést, de ismerte annyira Jacket, hogy ne reagáljon erre. Peter maga is elemzőként kezdte karrierjét az FBI-nál, de messze nem volt annyira tehetséges és sikeres, mint Jack, viszont kiváló politikai képességekkel rendelkezett. Tudta, mit kell mondani felfelé, és mit lefelé. Mikor érdemes megszólalni, és mikor nem. Ennek köszönhetően már fiatalon az FBI