Bank Ban. Katona Jozsef

ózsef Katona

      BÁNK BÁN

      Dráma öt szakaszban

      SZABADOS KECSKEMÉT MEZŐVÁRASSA NEMES FŐBÍRÁJA ÉS TANÁCSÁHOZ

      Hol hazánk egyik legelső

      Vára, ősz Partiscum álla —

      Hol Zalán első futása

      Győzedelmi halmot ása

      Ung-urinknak; hol a hála

      Szent helyét adó Gemelső —

      Hol keverve nincs be még a

      Szentkori

      Pásztori

      Kún magyar szív – Kedskő-méga!

      Te! mely nekem oly sokat osztogatál.

      Anyás kebeled, hol a boltozat áll.

      Melyben gyenge

      Bölcsőm renge —

      Te vedd is ez első szülöttemet el!

      Arass (noha szűken is) így, ha vetel! —

      Gyászos az, mit búja szívvel

      Itten egy latorfi mível:

      Egy magyar becsűletével

      Rogy le két ház drága

      Földi boldogsága. —

      Isten ójjon szülötthelyem!

      Ezt neked szívből szentelem.

      Vedd kegyessen a nevével,

      Nemes

      Főbíró és Tanács

      SZEMÉLYEK

      II. ENDRE, a magyarok királya

      GERTRUDIS, a királyné

      BÉLA, ENDRE, MÁRIA, kis gyermekeik

      OTTÓ, Berchtoldnak, a meraniai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse

      BÁNK BÁN, Magyarország nagyura

      MELINDA, a felesége

      SOMA, a fiacskájok az udvarnál

      MIKHÁL BÁN, SIMON BÁN, Melinda bátyjai

      EGY ZÁSZLÓSÚR

      PETÚR BÁN, a bihari főispán

      MYSKA BÁN, a királyok nevelője

      SOLOM MESTER, ennek fia

      BENDELEIBEN IZIDÓRA, thüringiai leány

      EGY UDVORNIK

      BIBERACH, egy lézengő ritter

      TIBORC, paraszt

      Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok,

      Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok

      Történt az 1213-ik esztendő vége felé

      ELŐVERSENGÉS

(PROLÓGUS)

      Ottó és Biberach

      Ottó (örömmel vonja be Biberachot).

      Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az

      Enyim fog ő – az a szemérmes angyal —

      Enyim fog ő lenni, kiért sokat

      Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!

      Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!

      Biberach

      Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!

      Ottó

      Oh, mely hideg! – mit is beszélek én

      Ezen megúnt fagyos személy üres

      Szívének, aki eddig sem tudá azt,

      Hogy mit tegyen forróan érzeni.

      Biberach

      Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes

      Herceg, hacsak reá találok is

      Gondolni, könnybe lábbad a szemem,

      Olyan nagyon tudom heves szerelmünk

      Áldott javát savát megérzeni.

      Ottó

      Hallgass! – de mégis – halljad csak: Melinda —

      Oh addsza halhatatlan életet,

      Vagy csak szüntelen álmot, ég! – Örök

      Mindenható! hahogy Melinda hold:

      Endymion lehessek általa. – —

      Halljad csak: ő – Melinda szánakoz

      Rajtam, midőn komor tekéntetem

      Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:

      “Miért nem maradtam a hazámba”. —

      Biberach

      Még

      Innét az ördög ássa azt ki, hogy

      Szeret.

      Ottó

      De sírt, midőn valék vele —

      Sírt, Biberach!

      Biberach

      Nevetni vagy pedig

      Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

      Ottó

      Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. —

      Biberach

      Páh, milliom! midőn nekem Luci

      Nem néz szemem közé, előre már

      Tudom, Lucim megént csalárdkodik:

      Jó hercegem, vigyázz! talán világnál

      Útálat a szerelme – és ha nem: mint

      Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.

      Ottó

      Akkor Melindáról lemondok és

      Színlett feláldozásom annyival

      Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony

      Egy asszony álma vajmi gyenge a szép

      Hívségről, és – Melinda is csak asszony.

      Biberach

      De Bánk – az áldozat-kipótoló —?

      Ottó

      Ej, őtet a nagyúri hívatal —

      Biberach

      El fogja úgy-é majd vakítani?

      Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes

      Bánk bán szemének íly titok nehéz.

      Ottó

      És még ma kell, hogy ő enyém legyen!

      Szerelmet érzek én, s csak az meríthet

      Vég nélkül édes Elysiumba, hol

      Önnön szerelmünk önkirálynénk,

      Szép életünk világa, valódi jó,

      Forrása annak, a mi nagy, koporsó

      Üregében élet, és kivánt jövendőnk

      Egyetlen egy kezesse – az, de az! —

      Biberach

      Kárával a szegény hitesnek? Oh

      Te elragadtató szerelem te! a —

      Mely Éva csábítója volt, ugyan

      Ilyen szerelmet érezett az a

      Kigyócska. Prósit a fölöstököm!

      Ottó

      Embertelen! Most oktatásra nincs

      Szükségem.

      Biberach

      Ej,