A Sárkányok Felemelkedés . Морган Райс

felállnak egymással szembe. Legszívesebben ő is ott lett volna közöttük.

      Mielőtt elkezdték volna, Anvin belépett középre, hogy mindannyiukat lássa.

      - A mai ünnepen egy speciális ajándékért küzdünk - jelentette be. - A győztes a legjobb falatokat kapja a lakomán.

      Izgatott morajlás futott rajtuk végig, miközben a férfiak egymásnak ütögették fakardjaikat, kölcsönösen biztatva a másikat.

      A sikeres ütéseket felhangzó kürt jelezte, amikor az egyik harcosnak sikerült megütnie a másikat, az kiállt az oldalvonalra. A kürt egyre gyakrabban harsant fel és az alakzat egyre inkább fogyatkozott, végül már az emberek többsége oldalról követte az eseményeket.

      Kyra is ott állt közöttük, bát legszívesebben ő is küzdött volna, de neki nem lehetett. Azonban ma volt a tizenötödik születésnapja és úgy érezte már készen áll. Meg kellett próbálnia.

      - Hadd harcoljak én is - kérlelte Anvint, aki a közeléből figyelte az eseményeket.

      De a férfi csak megrázta a fejét, miközben nem vette le a szemét a küzdőkről.

      - Ma lettem tizenöt éves! – kérlelte tovább. - Engedd meg, hogy harcoljak!

      Kétkedően tekintett felé.

      - Ez a gyakorlótér férfiaknak van - sziszegte Maltren az oldalvonalról, mert már kiesett a küzdelemből. - Nem fiatal lányoknak. Leülhetsz és nézheted a többi apróddal együtt és hozhatsz nekünk vizet.

      Kyrát elöntötte a düh.

      - Ennyire félsz, hogy egy lány legyőz téged? - vetette oda, miközben érezte, hogy egyre inkább elönti a düh. Végül is az apja lánya volt, és senki sem beszélhetett így vele.

      Valaki elnevette magát, míg Maltren elvörösödött.

      - Igaza van – vont vállat Vidar. - Talán megengedhetnénk, hogy küzdjön. Mit veszíthet?

      - Mégis mivel harcolna? - kérdezte Maltren.

      - A botommal! - kiáltotta Kyra. - A te fakardod ellen.

      Maltrent elfogta a röhögés.