Holdtánc. Amy Blankenship

bűntudata? „Azt kérdeztem, mit csinálsz itt?” – tette fel újra a nagy kérdést, viszont ez alkalommal hangja nyugodtabb volt, ahogy közelebb lépett a lányhoz. Nem volt valami jó ötlet, mert a lány közelségétől elvesztette gondolatai felett az uralmat, ahogy a vér hirtelen nem az agyába kezdett áramlani, hanem kissé lejjebb, olyan merevedést okozva, amelyet nem tapasztalt egész este.

      Envy kívánatosan hozzányomta a testét a sráchoz, hogy majd hirtelen el tudjon lépni tőle. „Azért jöttem, hogy adjak neked valami.” – válaszolta, és a tánctéren felgyülemlett, összes túlfűtött vágyát beleöntötte szemének villanásába, hogy elterelje Trevor figyelmét.

      â€žRemélem passzolni fog ahhoz, amit én tartogatok a számodra...” – súgta vissza kéjesen, ahogy érezte a lány kezét a farkánál.

      â€žMindjárt meglátjuk...” – szisszentette oda a választ, majd nekinyomta a sokkolót a szerencsétlen hapsi ágaskodó hímtagjának, aki elvesztve uralmát teste felett, hangtalanul térdre esett. „Hoppácska!” - tette hozzá megvetően, majd gyorsan visszacsúsztatta a sokkolót a zsebébe, mielőtt megfordult és menekülőre fogta a dolgot. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy jelen legyen, amikor Trevor visszanyeri erejét.

      Ahogy Envy úton volt keresztül a sötétített tánctéren, valaki egy erős szorítással megragadta a karját. Mivel azt hitte, a testvére az, fel se nézett, csak követte a férfit. Amikor épp felpillantott egy kis ajtó nyílt ki előtte és a férfi belökte rajta.

      Mire észbe kaphatott volna, hogy megforduljon, már be is záródott mögötte az ajtó és hallotta a zár kattanását. Felkapcsolódott a plafon megvilágítása, így láthatóvá vált néhány TV képernyő és a férfi, aki a ketreceben volt nemrég. Épp nyitotta volna a száját, hogy mentegetőzzön, de a férfi belefojtotta a szót.

      â€žArra gondoltam, hogy talán jobb lesz, ha biztonságban, az irodából nézed meg a munkád eredményét...” – mosolyodott el enyhe gúnnyal Devon, és az egyik képernyőre mutatott.

      Envy a képernyő felé nézett arra gondolva, hogy majd jót mulat Trevor látványán, ahogy legféltettebb szervét fájlalja... de azt vette észre magán, hogy meglehetősen bánja, ami történt. Mondhatni nehéz szívvel gondolt a férfira. Látva őt fájdalmak közepette hirtelen azt érezte, hogy hálás, amiért csak olyan monitoron látja, amelyen nincs hang, mert abban az egy dologban biztos volt, hogy nem akarja hallani, amit Trevor mond.

      Csendben nézte végig, ahogy Chad és Jason megjelent a tömegben és segítettek neki az emeletre vezető lépcsőn. Nem tudta kitalálni, hogy mit mondhatott, de amikor Trevor olyan erővel lökte el Chadet magától, amelyre elvileg senki se képes másodpercekkel azután, hogy lesokkolták, azonnal az ajtó felé pillantott, hogy visszarohanjon, mielőtt bárkinek baja esik.

      Látva a táncost, aki közte és az ajtó között állt, ahogy figyelmeztetően megrázta a fejét, Envy inkább visszapillantott a monitorra és meglepődve látta, hogy Jason feszítette meg Trevor karját, amíg Chad megbilincselte.

      Haragudott magára, amiért gyerekesen állt bosszút, és meg is indult az ajtó felé, hogy szóljon Chadnek, hogy engedje el Trevort. De a férfi újra megragadta a karját. A padlóra vetette a tekintetét, hogy ne kelljen a férfi szemébe nézni, mivel nyilvánvaló volt, hogy csakis az ő hibájából kezdődött az egész. A bűntudat csak tovább erősítette a dühét és ezáltal visszanyerte bátorságát is.

      â€žBiztos jó ötlet hozzám nyúlnod? Épp most láttál lesokkolózni egy hapsit...” - egyúttal fenyegetően felvillantotta szemeit, miközben arra koncentrált, nehogy elálljon a lélegzete attól, amit lát. Most, hogy közelről is szemügyre vehette a férfit, annak szemei még igézőbbek voltak, mint amilyennek a ketrec rácsai mögött látta.

      â€žAkárkik is azok a fickók, talán jobb, ha hagyjuk, hogy távozzanak a klubból, mielőtt visszamész táncolni.” - figyelmeztette újra Devon, miközben figyelte, ahogy Envy szemeiben felizzik a tűz. Szinte látta, hogy a lány teste megfeszül, annyira akar segíteni annak, akinek épp most okozott hatalmas fájdalmat... de egyáltalán nem állt szándékában elengedni. „Hogy hívnak?”

      â€žMiért?” - kérdezte Envy, miközben kihúzta a kezét a férfi markából. „Hogy a tulajokkal kitilttathass a klubból?”

      â€žNem egészen...” – mordult sötéten Devon az ötlet hallatán. „De jobb lenne, ha a sokkoló a zsebedben maradna az éjjel hátralévő részében.” Nézte, ahogy a lány tekintete újra a monitorra vetült, hogy lássa áldozata már messze jár.

      â€™Fenébe!’ – gondolta magában Envy, és nekivetette a hátát az ajtónak, hogy érezze a a zene rezgéseit a fán keresztül. Beleharapott az ajkába, mert érezte, ezúttal túl messzire ment. Eszébe jutott, hogy ma éjjel nem csak emiatt jött a Holdtánca, és azon mélázott, vajon ez a pillanat alkalmas-e arra, hogy rákérdezzen, van-e üresedés. Végül is, mit veszíthet? Gondolatban megvonta a vállát, mielőtt megkérdezte: „Nem tudod, esetleg van-e itt a klubban álláslehetőség?”

      Devon nem tudta mosolyát, amely lassan kiült az arcára. Mit meg nem adna azért, hogy vele lehessen a ketrecben egy kis időre, hogy megpróbálja megzabolázni a lányban lévő tüzet. „Táncos vagy?” – kérdezte magában reménykedve.

      Envy szemei tágabbra nyíltak, ahogy felvillant előtte a kép, ahogy látta a férfit táncolni, tovább gondolva érezte, a combjai közt feltámad a forróság... de sajnálatos módon, az arcán is megtágultak az erek. „Nem.” – szinte suttogta rekedten – „Nem táncolok. Pultos vagyok néhány közelben lévő klubban és arra gondoltam, beadom a jelentkezést, amíg itt vagyok.”

      â€žKár...” – húzta el a száját Devon, majd előrébb lépett és kihúzta az asztal egyik fiókját. Elővett egy jelentkezési lapot és odaadta neki. Még nem árulta el neki a nevét, de ha ki akarja tölteni az űrlapot, akkor minden információ meglesz, amire csak szüksége lehet. De mindenek előtt azt akarta biztosra tudni, hogy soha sem dolgozott az Éjfényben.

      Nagyon elege volt, hogy állandóan küldenek valakit körbeszaglászni. Quinn volt az, aki véget vetett a vérpumák és vérjaguárok közötti barátságnak, így hát ő azon az állásponton volt, hogy jobban jár az összes vérpuma, ha messzire elkerülik az ő területét.

      Valaki az Éjfényből küldte azt a lányt, akit legutóbb felvettek, és most, hogy meggyilkolták, a vérpumák a Holdtánc